Napi ige és dicséret (2020. július 3.)
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 18. részének 11-14. versei.
11 Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. * 12 Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? 13 És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. 14 Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.
AZ ELTÉVEDT JUH
Elveszett az ember: tévelygünk, (el)tévedünk, elveszünk. Kertelhetünk bármit az élet szépségéről. Jézus Krisztus nem kertel. Ő kimondja, hogy elveszettek vagyunk: a száz bárányból álló nyájból mind a százan. Ő mind a százat számon tartja. Ő, adott pillanatban az után az egyetlen után nyúl, aki éppen akkor a legelveszettebb. Egyenként számon tartja a Pásztor a nyáját, és mindig az éppen legelveszettebb a legfontosabb számára.
Ez az örömhír azt is jelenti, hogy nem enged elveszni bennünket, hanem utánunk jön, megtalál, és nagy az öröme felettünk. Ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Ő azért jött, hogy egy se veszhessen el közülünk. (Steinbach József igemagyarázata nyomán)
215. dicséret: https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/eltevedtem-mint-juh
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt
Napi ige és dicséret (2020. július 2.)
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 18. részének 1-10. versei.
1 Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? 2 Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, 3 és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. 5 És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. 6 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. 7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat! 8 Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre. 9 Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és vesd el magadtól: jobb neked, ha fél szemmel mégy be az életre, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehenna tüzére. 10 Vigyázzatok, nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.
A KISGYERMEK PÉLDÁJA
– Ki a nagyobb? Az ember örök kérdése ez: naggyá lenni (1).
– Jézus nem a szándékot utasítja el, hanem a „nagyság” bibliai, isteni értelmére tanít bennünket. Jézus Krisztus azért jött, hogy „naggyá” legyünk, életünk kiteljesedjen, az Ő akarata szerint (János 10,10). Istennek kedves nagyság azonban nincs megtérés nélkül, a mennyei Atya előtti leborulás nélkül, az Isten, életet megtartó akaratának alázatos, másokat is befogadó szolgálata nélkül (2). Megtérés nélkül értelmetlen vita a mennyek országáról, meg a nagyságról teológiai vitákat folytatni, mert sem a mennyek országa, sem a „nagyság” nem illet minket. Megtérés nélkül a „nagyság” csak rombol, pusztít, megbotránkoztat. Vagyis a „nagyság” megtérés nélkül: gőgös önimádat alázat helyett, zárt kaszt befogadás helyett, önzés szolgálat helyett (6–7).
– Jézus odahívott egy kisgyermeket, és a kisgyermekre, mint példára mutatva szólt az Istennek kedves nagyságról. A kisgyermek tehát itt példa arra nézve, hogy az Isten gondolata szerint abban van az igazi „nagyság”, ha valaki tud „kicsi” maradni, képes magát megalázni, valamint nyitottá lesz a körülötte élőket befogadni, azoknak szolgálni. A kisgyermek egy bizonyos korig, minden rosszasága ellenére ragaszkodik szüleihez, és elismeri az apjától való függést! Hogyan érthetné a ma embere ennek a példázatnak bármely elemét is, hiszen a családokban sokszor nincs apa, nincs függés, nincs nevelés; hogyan lenne akkor alázat, befogadás, szolgálat… Korunkra szétesett az az alapvető normarendszer is, amit itt Jézus képként használ egy mennyei igazság megvilágítására (3–4). Adj megtérést, Urunk!
– Az ember örök kérdése ez: naggyá lenni. Bizony: sokszor hitetlenségünk jele a „nagyság” óhaja, a kiemelkedés vágya, a törekvés indulata, mint egyfajta örökélet-pótlék. A „nagyság” kapcsán egy sereg újabb kérdés vetődik fel. Mekkora ára van a „nagyságnak”? Mit jelen a „nagyság”? Feljogosít-e a „nagyság” arra, hogy gőgösen lenézzünk másokat, miközben nekem sok minden jár, ami a másikat nem illethet meg? Ki számít nagynak, milyen közegben, milyen mérce és értékrend szerint? A „nagyság” relatív: aki egy bizonyos körben sztár, én arról soha nem is hallottam; akit viszont én értékelek, azt mások akár le is nézhetik. Milliónyi szubkultúra darabolja a nagyságot is. Minden „nagyság” egyszer aláhullik, sikere alábbhagy, dicsősége elmúlik, személye nem számít többé, élete lejár, és nagy többségüket pedig elfelejtik… Ennek ellenére naggyá akarunk lenni, még Jézus közelében is versengünk, még a mennyek országában is olyan szigorú rangsort akarunk, mint itt a földön (1). ( Steinbach József igemagyarázata )
Hegedűs Loránt
Napi ige és zsoltár (2020. július 1.)
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 17. részének 22-27. versei.
22 Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, 23 és megölik őt, de a harmadik napon feltámad. Ekkor igen elszomorodtak. 24 Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedik, és megkérdezték tőle: A ti mesteretek nem fizet templomadót? 25 De igen – felelte. És amikor bement a házba, mielőtt még szólt volna, Jézus megkérdezte: Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől? 26 Miután így felelt: Az idegenektől – Jézus ezt mondta neki: Akkor tehát a fiak szabadok. 27 De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!
JÉZUS MEGFIZETI A TEMPLOMADÓT.
Isten gyermekei szabadok, mert szabadságuk van arra, hogy „nem”-et mondjanak arra, ami ellenkezik Isten kijelentett és tökéletes akaratával (Cselekedetek 5,29), és ami – akármilyen csalafinta és kísértő módon, jónak és élvezetesnek is lenne feltüntetve – nem használ sem nekik, sem másoknak, sem a közösségnek, sem a világnak.
Isten gyermekei szabadok, mert nem a külső kényszer, nem az előírt törvény kényszeríti őket az Isten akarata szerinti rend betartására. Isten ugyanis gyermekei értelmébe és szívébe véste az Ő üdvösséges rendjét (Jeremiás 31,33), ami az emberi élet kiteljesedésének, boldogságának egyetlen forrása (Zsoltárok 1,1). Isten gyermekei nem azért tartják be az Úr áldott törvényét, mert erre mások, félelmet keltve intik őket, főként a sok „nem szabad” tiltás megfogalmazásával, vagy ítéletes fenyegetésekkel. Isten gyermekei nem is azért igazodnak az Úr rendelkezéseihez, hogy kiérdemeljenek valamiféle jutalmat; hanem azért, mert ők Jézus Krisztusban már mindent megkaptak.
Az üdvözült ember szabad ember.
(Steinbach József igemagyarázata nyomán)
24. zsoltár: Az Úr bír ez egész földdel
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-ur-bir-ez-egesz-foelddel
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt
Napi ige és dicséret (2020. június 30.)
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 17. részének 14-21. versei.
14 Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, 15 és ezt mondta: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved: gyakran esik a tűzbe meg a vízbe is. 16 Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani. 17 Jézus így válaszolt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide! 18 Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. 19 Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? 20 Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. 21 Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.
AZ EPILEPSZIÁS FIÚ MEGGYÓGYÍTÁSA.
– 1. Jó volt, mindennél jobb volt Jézussal lenni, fent a hegyen, és beletekinteni az örökkévalóság ígéretes, maradéktalan valóságába.
– 2. Lejövet a hegyről, a völgyben azonban újra szembesülni kellett az emberlét minden nyomorúságával: testi-lelki-idegi betegség, súlyos szenvedés, kiszolgáltatottság és tehetetlenség. Eljön az az időszak, amikor nem tudnak meggyógyítani bennünket. Döbbenetes az a pont, amikor a beteget már az orvosok is a „sorsára” bízzák.
– 3. Itt azonban súlyosabb dologról van szó, mint testi betegségről. Itt arról van szó, hogy Isten gyógyító hatalma helyett megszállt bennünket a gonosz. Minden mértéktelenség, minden félelmekkel teli idegeskedés, minden pótcselekvés, minden mánia, minden szenvedélybetegség erre utal. Jézus nélkül megszállottak vagyunk! Csak Ő tud segíteni rajtunk, aki a gonosznál is nagyobb hatalom! Csak Ő szabadíthat meg bennünket. A szabadítás több, mint a gyógyulás.
– 4. Igen, kicsi a hitünk, mustármagnyi sincs. Sőt, gyakran vagyunk hitetlenek és elfajultak. Milyen a mi nemzedékünk? Bizony tűrhetetlenek vagyunk, és Urunk még mindig tűr bennünket! Tart még a kegyelmi idő. A tanítványok tehetetlensége is erre mutat rá: csakis az Úr tud megszabadítani!
– 5. Mindezeken túl, ez az evangéliumi rész azt is egyértelművé teszi, hogy egyetlen kapaszkodó marad nekünk: a Jézus Krisztusba vetett hit, valamint az Isten akaratára, kegyelmére való hagyatkozás. Jézus rászólt a betegre és az meggyógyult. Ma is csak Ő tud meggyógyítani minket. Ne felejtsük el: Ő már meggyógyított, hiszen örök életünk van. Ez a gyógyulás maximuma: a szabadulás! Az élő hit mindent ennek a bizonyosságnak valóságából kiindulva szemlél. Egy mustármagnyi hit elég! Az Úr adja ezt a piciny, de mindenre elégséges hitet, az imádság és a böjtölés által.
– 6. Az epilepsziás fiú esete konkrét nyomorúság, de rámutat „hasadt” életünk tényére: hol tűzbe, hol vízbe esünk, de az eredmény ugyanaz; mindegyik egyaránt halálos. Lehetünk gazdagok, vagy szegények; fiatalok, vagy idősek; egészségesek, vagy betegek; földi életünk kimenetele ugyanaz. Az Úr a mi gyógyítónk! Az Úr a mi szabadítónk! (Steinbach József igemagyarázata)
151. dicséret: Uram Isten, siess
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/uram-isten-siess
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt
.
Napi ige és dicséret (2020. június 29.)
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 17. részének 1-13. versei.
1 Hat nappal ezután Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. 2 És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság. 3 És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. 4 Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. 5 Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! 6 Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. 7 Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek! 8 Amikor pedig föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. 9 Miközben jöttek le a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül. 10 Erre megkérdezték tőle tanítványai: Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie? 11 Ő így válaszolt: Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. 12 Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is. 13 Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
JÉZUS MEGDICSŐÜLÉSE.
Jézus megdicsőülése rámutat keresztyén hitünk és életünk lényegére: Ő a mennyei világ világosságát, ragyogását hozta el földi életünk homályába; az öröklét bizonyosságát, a valóságos jót, mert az Ő közelében „jó lenni”. Jézus Krisztus az Atya biztató, utat mutató, félelmeket tompító, megváltó szava hozzánk, halandó emberekhez. Ő megszólít minket, hogy legyen erőnk, reménységünk és örömünk a „hegyről” lemenni a „völgybe”, és ott csakis Őt látni, hirdetni.
Ő, az Úr Jézus Krisztus, a mi egyetlen üzenetünk. Mindent látunk, mindenre nyitottak vagyunk, de csakis Jézus Krisztusra tekintve, az öröklét üdvösséges távlataiba helyezve értékelünk mindeneket. Nincs más igazodási pont, nincs más látásmód, nincs más kapaszkodó, csakis Jézus egyedül! (Steinbach József igemagyarázata nyomán)
473. dicséret: Emeld fel szíved
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/emeld-fel-szived-fueled-nyisd
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt
.
Napi ige és dicséret (2020. június 27.)
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 16. részének 21-23. versei.
21 Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. 22 Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! 23 Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére.
JÉZUS ELŐSZÖR SZÓL NYÍLTAN HALÁLÁRÓL ÉS FELTÁMADÁSÁRÓL
– 1. Jézus küldetése nem a siker és a dicsőség. Jézus küldetésében benne van a kereszt és a szenvedés. A kereszt benne van Isten gondolatában. Jézusra tekintve nem öncélú szenvedésről, hanem megváltó szenvedésről van szó, olyan isteni szeretetről, amely nem emberi módon akar győzni, és amely nemcsak barátaiért (János 15,13), hanem ellenségeiért is meghal (Lukács 23,34).
– 2. Sajnos, mi mind a mai napig nem vesszük tudomásul, hogy a tanítvány nem különb a Mesterénél (Máté 10,24). Mi sikert és dicsőséget akarunk, látványos missziót, prezentáción grafikonokkal megtervezett és kimutatott eredményeket. Ez Péter gondolata is, amikor tiltakozott Jézus szenvedése és halála ellen, mert ő és a vele lévők dicsőséges, mások felett győzedelmeskedő Messiást vártak (22). Ez a mi gondolatunk is. Ez az emberi gondolat; ez a görög, a római, a zsidó, az egyetemes emberi gondolat: győzni, nagynak lenni, sikerre jutni, az ellenséget letaposni, „istenivé” válni. Jézustól is ezt várták.
– 3. Jézus erre az emberi gondolatra mondja: „Távozz tőlem, Sátán…, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” (23) Mi mindig megkerüljük az isteni gondolatot, valamint a krisztusi küldetés lényegét, Jézust és Igéit emlegetve is, és ezzel olyan életet élünk, amelyben a legkegyesebben is mi maradunk a középpontban: az én boldogságom, az én győzelmem, az én dicsőségem.
– 4. Pedig ebben is Jézus Krisztus követése lenne a tanítványság, amelynek végén ott a legnagyobb bíztatás, távlat és ígéret: meg kell halnia, de harmadnapon feltámad! (21) Nincs más megoldás. Van győzelem, de csakis Krisztusban! Ez a győzelem túlmutat a földi világ keretein, az örök életre; de csakis ez a krisztusi győzelem áldhatja meg az „itteni” világot is. Ezért az örök életbe vetett hit valósága és komolysága döntő, erre a világra nézve is. (Steinbach József igemagyarázata)
341. dicséret : Ó, Krisztusfő, te zúzott, véres szenvedő
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/krisztusf-te-z-zott
Ádás, békesség:
Hegedűs Loránt
.
Napi ige és dicséret (2020. június 26.)
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 16. részének 13-20. versei.
13 Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? 14 Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. 15 Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? 16 Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. 17 Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. 18 Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. 19 Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is. 20 Akkor megparancsolta tanítványainak: ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
PÉTER VALLÁSTÉTELE.
– 1. Boldog az az ember, aki Jézusban meglátja a Krisztust, az Isten Fiát, a Megváltót, kiúttalan életének szabadítóját. Ezt a csodát Isten Lelke végzi el: meglátni terhelt és halandó életünk egyetlen megoldását, az Urat. Nem test és vér, vagyis nem emberi erőlködés, nem emberi rábeszélés, meggyőzés, ügyeskedés nyitja meg az ember értelmét és szívét az evangélium előtt, hanem Isten Lelke jelenti ki azt nekünk. Ez kegyelmi állapot (13–17).
– 2. Jézus Krisztus erre a kijelentésre, az Ő megváltó szeretetének felismerésére építi fel az egyházát. Vagyis az egyház tagjai Jézust Úrnak, Megváltónak tartják, és erre a megváltó szeretetre, mint biztos kősziklára építenek, amelyen sem bűn, sem betegség, sem halál, sem gonosz nem lehet úrrá. Egyedül Krisztus a kőszikla, egyedül Őt nem győzte le a bűn, a halál és a gonosz hatalma (18).
– 3. Aki pedig felismerhette Isten megváltó szeretetét a Jézus Krisztusban, az mindjárt szolgálatot is kapott, hogy a maga helyén hirdesse és élje az evangéliumot, amely megnyitja számunkra a mennyek országának kapuját, már itt a földön is. Valóban, a menny üdvösséges öröme és ereje van ott, ahol Jézus Krisztust hirdetik és befogadják. Isten nyitja meg ezt a kaput. A kapu Jézus Krisztus (János 10,9). A kulcs pedig az evangélium hirdetése. Ez a kulcs, a szolgálatunk nyomán nálunk van, mert az evangélium hirdetése által adatik bűnbocsánat és örök élet… Valóban, az evangélium hirdetése által Isten megold, vagy megkötve hagy bilincseket, a hit és a hitetlenség, vagyis az evangélium hirdetésére adott válasz nyomán. Boldog az, ahol oldódnak a bilincsek és nyílnak a zárak (19). ( Steinbach József igemagyarázata )
Hegedűs Loránt
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 16. részének 1-12. versei.
1 A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt, és kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. 2 Ő azonban így válaszolt nekik: Napnyugtakor azt mondjátok, hogy szép idő lesz, mert vörös az ég. 3 Reggel pedig, hogy ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég színét meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? * 4 Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Ezzel otthagyta őket, és elment. 5 Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. 6 Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! 7 Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret! 8 Tudva ezt Jézus, így szólt hozzájuk: Miért gondolkodtok magatokban azon, ti kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? 9 Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hány kosárra valót szedtetek össze? 10 A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hány kosár maradékot szedtetek össze? 11 Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek? Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! 12 Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.
A FARIZEUSOK JELT KÍVÁNNAK
– 1. Fogékonyak vagyunk minden gonoszságra és paráznaságra; mindenre, ami e-világi kincs, szépség, hatalom, okosság, tehetség, tudomány. Fogékonyak vagyunk minden „lelkizésre”, spiritualitásra, minden ebből fakadó kegyességre és vallásosságra, noha ezek a saját „lelkünk”, pszüchénk termékei, és többnyire nem az Isten kijelentésére, Igéjére alapoznak. A másik véglet szerint: fogékonyak vagyunk arra is, hogy az Igét betű szerint értelmezzük, és egyes szigorunkban a saját indulatunk feszüljön (2Korinthus 3,6). Ezekben a „lelkizésekben” minden rólunk szól, még Istent emlegetve is. Gonoszságunk önzés, paráznaságunk állandó újítgatás, csak azért, mert a régit hűtlenül meguntuk; de paráznaság az is, amikor a régihez mereven ragaszkodunk, miközben gondolatban már rég valami mással kokettálunk. A farizeusok és a szadduceusok is ilyenek voltak (1–4).
– 2. Ez a gonosz és parázna lelkület nem fogékony az igazi és egyetlen mennyei jelre, a megváltást, az egyetlen megoldást ajándékozó, isteni csodára, az Úr Jézus Krisztus halálára és feltámadására (1Korinthus 1,23). Azon vagy megbotránkozik, vagy csupán eszköz számára, hogy saját „szigorú”, vagy „lelkesedő” kegyessége által érvényesítse a saját igazát és akaratát. Milyen gyengék, értetlenek, kishitűek az egykori tanítványok, akárcsak a maiak (8). A földi kenyér, jólét kívánása mindent felülír. Mindannyiónkat kísértenek a „kenyérgondok”: ha nincs „kenyér”, azért; ha van „kenyér”, akkor meg azért, hogy több legyen. Ugyanakkor milyen döbbenetes, hogy milyen nehezen ér el bennünket az, ami túlmutat ezen a világon, éppen azért, hogy megáldja ezt a világot. Mennyire nem értjük az Úr szavát, mennyire nem bízunk ígéreteiben és hatalmában! (9) Pedig minden nap az Úr kegyelme; „kenyérszaporítási” csoda, bőséges maradékkal (5–10).
– 3. Minden igehirdetés és hitbéli keresztyén bizonyságtétel, mint az Úr szava, arra emlékeztet minket, hogy Jézus Krisztus feltámadott, ezért „több az élet” (Lukács 12,23). Isten a mindennapi kenyerünkről is gondoskodik, és megóv bennünket a gonoszság és a paráznaság minden formájától; hogy aztán fogékonnyá legyünk az Ő Lelke által Jézus Krisztus megváltó evangéliumára. Csak Ő végezheti el ezt a csodát, Őtőle való fogékonysággal (11–12). ( Steinbach József igemagyarázata )
Hegedűs Loránt
.
Napi ige és dicséret (2020. június 24.)
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint:
Máté evangéliuma 15. részének 29-39. versei.
29 Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. 30 Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket. 31 A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét. 32 Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton. 33 Tanítványai így válaszoltak: Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot? 34 Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők így feleltek: Hét, és egy kevés halunk. 35 Miután megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, 36 vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 37 Mindnyájan ettek és jóllaktak, azután hét kosarat szedtek tele a maradék darabokkal. 38 Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. 39 Ezek után Jézus elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.
STEINBACH JÓZSEF PÜSPÖK ÚR IGEMAGYARÁZATA
(32) „…nehogy kidőljenek útközben.” (Máté 15,29–39)
NÉGYEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE.
– 1. Elfáradnak a legkülönbek is (Ézsaiás 40,30). Egy határon túl kidőlünk (32). Nincs mindenre erőnk! Jézus Krisztusban mindenre van erőnk (Filippi 4,4), amire Ő megbíz bennünket, és amihez Ő – aki ismeri Istentől kapott „kereteinket” – erőt is ad nekünk. De az emberi lehetőségek végesek: kidőlünk sokféle nyomorúságban, betegségben (30), kidőlünk éhségben és szomjúságban, testi és lelki gyengeségben, kimerültségben (32). Kell az alvás, kell a pihenés, kell a testi, lelki, hitbéli táplálkozás, kell a feltöltődés, hogy méltó hűséggel bírjuk addig, ameddig az Úr kirendelte.
– 2. Jézus Krisztus szánakozik „dülöngélő”, „instabil” életünkön. Lehetne sorolni, hányféleképpen dülöngél az életünk, és hogy mi mindent jelent ez a kifejezés ránk nézve… Jézus Krisztus szánakozik azon, amivé lett az életünk: „a pusztában” küzdünk, éhezünk, szomjazunk, a magunk erejében bízva kidőlünk, megbetegszünk, meghalunk (32). Ő szánakozik tanítványai tehetetlenségén, mert nem tudják jóllakatni az éhes sokaságot (33). Jézus azonban nemcsak szánakozik; hanem megszán, isteni hatalmával cselekszik, segít, megoldást és szabadulást ad; majd értünk maghalva és feltámadva megvált, azaz végérvényesen megszabadít bennünket (15,14–38).
– 3. Jézus Krisztus nem enged végleg „kidőlni” minket! A sokaság csodálkozik a sok beteg meggyógyításán, a sok, kimerülten „dülöngélő” ember megelégítésén, ezért dicsőítették a menny Istenét (31). Ők észrevehették a csodát, és dicsérhették ezért az ajándékozó Urat! Mi ennél is sokkal többért magasztalhatjuk az Urat; hiszen ha Ő „itt” már nem segít meg, ha „itt” már enged „kidőlni”, mi akkor is dicsérjük Őt; mert örökkévaló, maradandó gyógyulásunk és megelégítésünk van, amelyben már soha nem betegszünk meg és soha nem éhezünk meg…
479. sz. dicséret: Hinni taníts Uram…
https://www.youtube.com/watch?v=TwESSLQ4WLc
Áldás, békesség!
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 15. részének 21-28. versei.
– 1. A nyomorúság minden ember közös tapasztalata, a kulturális, vallási, nemzeti sokszínűség ellenére is. Az ember sokféle tekintetben kegyetlenül meggyötörhető, gonosznak kiszolgáltatott és krisztusi megváltásra szoruló lény (22); akárcsak ez a tíruszi asszony és beteg lánya (21).
– 2. Ez az asszony csak a származása szerint volt kánaáni, pogány asszony; valójában az Úr gyermeke volt, aki felismerhette Jézusban a Megváltót, és hűségesen kitartó hitével Őhozzá fordulhatott (22). Lám, a távollévőket is közellévőkké teheti az Isten (Efezus 2,12). A hit határai szélesebbek a mi határainknál.
– 3. A hit mindig, kitartóan kopogtatva, ráhagyatkozik az Úr kegyelmére! Ez a kegyelem hatalmas, gyógyító, szabadító kegyelem. Az asszony, Jézus hallgatása és kétszeres kemény elutasítása ellenére sem szűnt meg hitének bizonyosságával kopogtatni az Úr kegyelménél (23–27). Jézus elutasítása próbatétel volt. A hit embere mindvégig kitart (Máté 24,13). Az Úr kegyelméből egy morzsa is elég (27). Az Úr kegyelme gyógyulás; a maradandó gyógyulás pedig az örök élet. (Steinbach József igemagyarázata)
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 15. részének 10-20. versei.
10 Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg! 11 Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert. 12 Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet? 13 Ő pedig így válaszolt: Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. 14 Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek. 15 Péter ekkor ezt kérte: Magyarázd meg nekünk az előbbi példázatot! 16 Ő pedig így szólt: Még mindig értetlenek vagytok? 17 Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? 18 Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. 19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások. 20 Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 15. részének 1-9. versei.
1 Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták: 2 Miért szegik meg tanítványaid a vének hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket. 3 Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért? 4 Mert Isten ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” 5 Ti pedig azt tanítjátok, hogy aki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni – 6 annak nem kell tisztelnie az apját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért. 7 Képmutatók, helyesen prófétált rólatok Ézsaiás: 8 „Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem. 9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.”
JÉZUS TANÍTÁSA A TISZTASÁGRÓL
– 1. Áldozati ajándékká lett az, amit a jeruzsálemi templom számára felajánlottak. Ettől kezdve ez a felajánlás érinthetetlenné lett, még akkor is, ha sokkal később került felhasználásra a templomi istentisztelet során. Nemcsak a szokássá lett rituális mosakodásokat (1–2), hanem ezeket a felajánlásokat is megtisztítónak tartották… (5)
– 2. Amikor valaki nem akart segíteni a másikon, akár a saját szülein, vagy bárki más rászorulón, akkor kimondta arra, amivel embertársát megsegíthette volna, hogy az áldozati ajándék (5). Így a törvényt megtartotta, a segítség elmulasztását Istenre hivatkozva igazolta, lelkiismerete nem vádolta. Nyilván bevett gyakorlat volt ez Jézus korában, azért említi Urunk ezt a konkrét esetet. Így lett az Isten törvényéből, annak lényegéből, az Isten és emberszeretet parancsából egy olyan hagyományrendszer, amely nemcsak önmaga fennmaradását biztosította, hanem kiváló ürüggyé lett arra, hogy az emberi gyarlóság ezzel elfedje magát. Mindig valami bevett, „nemes ügy” mögé rejtőzve képviseljük önmagunk tisztátalan önzését. Minden vallás, bármely emberi szerveződés minden szintje így működik.
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 14. részének 22-36. versei.
22 Ezután nyomban sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 23 Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24 A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. 25 Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. 26 Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. 27 De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! 28 Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! 29 Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. 30 Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! 31 Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? 32 És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. 33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy! 34 Átkelve Genezáretnél értek partot. 35 Amikor felismerték őt annak a helynek a lakói, hírül adták az egész környéken, és odavittek hozzá minden beteget, 36 és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És aki csak megérintette, meggyógyult.
JÉZUS A TENGEREN JÁR
– 1. Ments meg, Uram! Közös kiáltásunk ez, amikor már messze eltávolodtunk a parttól, amikor már nem lehet visszafordulni, amikor már csak előre lehet „hajózni” (24). Közös kiáltásunk ez, amikor „beesteledett” (23), amikor „hullámok rémítenek” (394. dicséret 2. verse), amikor „ellenszelünk” van (24), amikor a „rémek és más idegen hatalmak kísértenek” Urunk megpillantása helyett (26). Közös kiáltásunk ez, amikor Péterhez hasonlóan fogadkozunk, meg Jézusra és a hitünkre hivatkozva látványosan „nagyzolunk”, „vízen járunk”, majd kiderül, hogy gyenge emberek vagyunk és süllyedünk (28–30).
– 2. Ments meg, Urunk! Így kell kiáltanunk: mert nem könnyebb, hanem nehezebb lesz az ember élete, ha Jézus Krisztussal jár; de boldogabb, szebb lesz az ember élete: és csak így lehet élni, csak így érdemes élni! Az Urat követve Isten akarata a mérce, még több a kísértés, még nagyobb a harc, de ez a harc a hit harca! (1Timóteus 6,12) Tehát kiáltanunk kell, hogy megmentsen minket az Úr! Kegyelmi állapot, hogy kiálthatunk!
– 3. Ments meg, Urunk! Nem vízen járni kell, hanem Jézushoz fordulni kell, Őt követni kell és lehet, az Ő kegyelméből. Ez nagyobb csoda még a vízen járás csodájánál is. Jézus Krisztust követve hűen „járunk az élet vizein”, és soha nem veszhetünk bele abba; még akkor sem, ha egyszer majd „itt” elnyelnek a habok (28–31).
– 4. Bízzunk az Úrban, ne féljünk! (27) Kiáltsunk Őhozzá segítségéért, ha süllyednénk! (30) Ő kezet nyújt, hitet ajándékoz és megerősíti gyenge hitünket (31). ( Steinbach József igemagyarázata )
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezusom-ki-arva-lelkem
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 14. részének 13-21. versei.
13 Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból. 14 Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. 15 Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak. 16 Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni! 17 Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. 18 Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat! 19 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 20 Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. 21 Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE.
– 1. Jézus is gyakran megállt egyedül az Atya előtt (13). Ő, akit betöltött a Szentlélek, mennyei erővel, mégis folyamatosan elkérte azt. Ha Jézus Krisztusnak szüksége volt erre, mennyivel inkább szükséges ez nekünk, akik gyarlók és erőtlenek vagyunk. Ahhoz, hogy más emberekkel áldottan találkozhassunk, először az Úrral kell találkoznunk. A testvérek áldott közössége is először a belső szoba csendjében kezdődik, egyedül az Úrral. Isten az embert önmaga és a másik ember számára teremtette. Az ember legnagyobb nyomorúsága azonban az, hogy kiszakadt az Istennel való éltető közösségből, és ezáltal a másik ember is gyakran terhes „feladattá” lett számára: szeretni, bátorítani, segíteni, gyámolítani, gondozni, elhordozni, elszenvedni, formálni a másik embert… Ebben mi gyakran elfáradunk, kimerülünk; halálosan elfárasztva egymást. Ezért egyedül kell lennünk egy kicsit, magunkban az Úrral, hogy újra erőt gyűjtsünk egymáshoz.
– 2. Jézust nem hagyták egyedül, nem hagyták békén. Ő azonban megváltó erejével, szeretetével, türelmével megszánta, meggyógyította és megetette az éhes és beteg sokaságot (14). Jézusnál kifogyhatatlan volt a mennyei gazdagság tárháza, amely még a keveset is „jóllakásig” eléggé formálta; olyannyira, hogy még „maradt” is (19–21). Ez egy csoda, mennyei jel, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.
– 3. Mi ilyen csodákra nem vagyunk képesek. Mi, az Úr nélkül, az élet nagy problémáival kapcsolatban tehetetlenek vagyunk: legyen az testi, vagy lelki éhség; testi, vagy lelki kín és betegség; nem is beszélve a halálról (16–17).
– 4. De ez a jel hirdeti, hogy hit által még nagyobb csoda adatik nekünk: a kevésben meglátni a sokat, a megelégedés lelkületével. Vegyük észre: közöttünk még a legszegényebbnek is annyija van, hogy több, mint elég, és még marad is belőle másoknak (20). Ezzel a lelkülettel még ma is megoldhatnánk a világban éhezők nyomorúságát. A hit az, amely jól tartja az ember lelkét, életét is; amelyet pedig semmilyen e-világi kenyér és hal nem tud jóllakatni. Fogjuk meg amink van, vigyük Jézus Krisztus elé (18), tekintsünk mi is az égre, mondjunk áldást, éljünk vele és adjuk tovább másoknak. Közben Isten majd cselekszi a csodát (19). (Steinbach József igemagyarázata)
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 14. részének 1-12. versei.
1 Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta, hogy mit beszélnek Jézusról, * 2 és ezt mondta szolgáinak: Ez az ember Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért vannak benne a csodatevő erők. 3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe záratta, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt. 4 János ugyanis azt mondta neki: Nem szabad együtt élned vele! 5 Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. 6 Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és ez kedvére volt Heródesnek; 7 ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. 8 Ő pedig anyja tanácsára így szólt: Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét. 9 A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. 10 Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben. 11 Elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. 12 Azután eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak.
KERESZTELŐ JÁNOS HALÁLA.
– 1. Akiben felébred a lelkiismeret, annak Istennel van dolga. Ilyenkor az Ő kegyelme „piszkálta” meg a lelkünket Szentlelke által, hogy hitre, megtérésre, bűnbánatra és új életre segítsen. Isten kegyelme végzi el azt is, hogy a lelkiismeret-furdalás rémképeiből megtérés legyen. A lelkiismeret működése még nem megtérés, csak isteni jelzés: Fordulj meg most, mert nem jó irányba mész!
– 2. Heródes Antipász (Kr. e. 4 – Kr. u. 39), Nagy Heródes fia volt, aki apja birodalma örökének negyedén, Galilea tartományban uralkodott, mint fejedelem. Apja hatalmának töredékével rendelkezett Antipász, de kegyetlensége és erkölcstelensége felért apjáéval. Az itt leírt történet elénk tárja Heródes Antipász minden istentelen tettét: házasságtörés, saját feleségének elbocsátása a testvérének feleségéért (emiatt elbocsátott feleségének apjával háborúba keveredik), mulatozás, bor, tánc, megtetszik neki újabb feleségének lánya, felhevült és felelőtlen ígéret (bármit kérhetsz), féltékenység, hatalmi és politikai játszmák (Antipász félt Keresztelő János mozgalmától, de kivégeztetni sem akarta Keresztelőt, mert a nép prófétának tartotta), gyilkosság, totális szétesés… (5–11)
– 3. Amikor Jézus hírét hallotta ez a fejedelem (1), egy pillanatra „lelkiismeret-furdalása” lett, vagyis inkább megrémült, mert eszébe jutott életének rengeteg gonosz tette közül az, amikor azt a Keresztelő Jánost börtönbe vettette, majd kivégeztette (2), aki az Isten útjára intette őt (3–4). Jézusban Keresztelő Jánost látta… Ki itt a menthetetlen? Látszólag Keresztelő János, aki meghalt az Úr ügyéért. Valójában azonban Heródes Antipász a menthetetlen! Krisztus, kegyelmezz: amikor Szentlelked „megérinti” a lelkünket, az életünket, akkor ne megkeményíts, hanem téríts meg minket, ments meg! Kérünk, ne engedj bennünket soha ilyen mélységekbe! (Steinbach József igemagyarázata)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/koenyoeroegjuenk-az-istennek
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 13. részének 53-58. versei.
53 Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan. 54 És hazájába érve úgy tanította őket a zsinagógájukban, hogy megdöbbenve mondták: Honnan van benne ez a bölcsesség és a csodatevő erő? 55 Vajon nem az ácsmester fia ez? Nem az ő anyját hívják Máriának, testvéreit pedig Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? 56 És a húgai nem itt élnek-e valamennyien? Ugyan honnan van benne mindez? 57 És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában. 58 Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.
JÉZUS NÁZÁRETBEN.
– 1. Akit közelebbről ismerünk, aki közöttünk nőtt fel, akit már megszoktunk, akit tegezünk, azt nehezebben tudjuk tisztelni; főleg, ha számos gyengeségére is fény derült ebben a közelségben. Éppen áradoznak valakiről, a fülem hallatára, én viszont jól ismerem az illetőt, ezért csodálkozva hallgatom a dicséreteket. A messziről jött ember azt mond, amit akar, és az ismeretlensége miatt érdekesebb és tiszteletet érdemlőbb az illető; egy darabig. De aztán kiderülnek a dolgok. Senki és semmi sem az, aminek elsőre látszik.
– 2. Jézusra is ezzel a gyanúval tekintettek a názáretiek, hiszen közöttük nőtt fel, ismerték a szüleit, az egész családját. „Nehogy már Jézus tanítsa őket bármire is.” Még azt is mondhatnánk, hogy sok esetben jogos ez az emberi tapasztalat, amit csak hitben lehet levetni, és a magunk nyomorúságából kiindulva, az Úr színe előtt, mégis megbocsátó szeretetté és tiszteletté formálni, a másik irányában…
– 3. Egyedül Jézus az, akinek a közelében kiderül, hogy Ő nem más, mint amit mutat magáról. Ő az egyetlen, akiben nem csalódhatunk! A názáretiek is hallották Jézus bölcsességét és csodáit (54), de nem látták meg Jézusban a Krisztust. Megbotránkoztak Jézusban! Ez a názáreti lelkület, amely ma is kísért, és legfeljebb ember példát, erkölcsi hőst, csodadoktort lát Jézusban, de nem az Isten Fiát, a Megváltót, aki meghalt és feltámadott értünk (57).
– 4. Ahol nem hisznek az Úrban, ott nem is történnek csodák. Először mindig a hit bátor ráhagyatkozását adja nekünk az Úr, utána kapjuk a hit bizonyítékait, utána lesz szemünk a csodákra; sőt, csodák és bizonyítékok nélkül is hiszünk az Úrban! (58) (Steinbach József igemagyarázata)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/szama-nincsen-uram
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 13. részének 44-52. versei.
44 Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. 45 Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. 46 Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. 47 Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. 48 Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. 49 Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, 50 és a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 51 Megértettétek mindezt? – kérdezte tőlük Jézus. Azok így válaszoltak: Igen. 52 Ő pedig ezt mondta nekik: Azért minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a házigazdához, aki újat és ót hoz elő kamrájából.
AZ ELREJTETT KINCS, AZ IGAZGYÖNGY…
– 1. Az Isten országa kincsének és igazgyöngyének valósága és értéke „elrejtett”: meg kell találni, észre kell venni, meg kell különböztetni a hamistól; és minden egyebünket oda kell érte adni, hogy az a „drága kincs” a miénk lehessen.
– 2. Isten kegyelme segít megtalálni, észrevenni, annyi hamisan csillogó lom között az igazit, a valódit, az örök, elvehetetlen, soha meg nem avuló kincset (6,19–21), a hamisítatlan igazgyöngyöt. Örül az, aki megtalálhatta, megláthatta (44; 46). Nem vagyunk „jók” ebben, egyre inkább nem! Egy sereg mulandó „kacat” terhel bennünket, szinte ránk omlik és agyonnyom. Pedig mit érnek mindezek, ha menni kell majd innen. Kegyelem Istene, jöjj segítségünkre!
– 3. Aki rátalált az Isten országának kincsére, az mindenét eladja (46), mert más már nem számít, csak ez! Pontosabban fogalmazva: minden „itt ránk bízott” csak úgy számíthat igazán, csak úgy sáfárkodhatunk azokkal hűségesen, ha az Isten országának kincsét, a Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott örök életet megtaláltuk, és azt nem cseréljük be, hamis, mulandó kincsekre. Nagyon is számítanak az „itteni kincsek” is, ha azokat az Úr bízta ránk, és azokkal az Isten országának rendjében „gazdálkodunk”; amíg tehetjük. Mindent akarunk, és nem marad semmink! Egyet kell megragadnunk: Őt; és miénk lesz minden. (Steinbach József igemagyarázata)
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 13. részének 36-43. versei.
36 Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát! 37 Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, 38 a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, 39 az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40 Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. 41 Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, 42 és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 43 Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!
Az Úr Jézus saját példázatáról mondott magyarázatát vétek lenne véges emberi gondolatainkkal tovább magyarázni.
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 13. részének 24-30. versei.
24 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25 De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26 Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. 27 A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? 28 Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29 Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 30 Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!
A BÚZA ÉS A KONKOLY.
– 1. Az Isten országa ahhoz az emberhez hasonló, aki jó magot vetett a földjébe. Innen szemléljük az egész példázatot! (24) Ez nagyon fontos. Ehhez vegyük hozzá Jézus magyarázatát is! A jó magot Ő maga, az Úr Jézus Krisztus veti el a világba, azaz a szántóföldbe, és ez a jó mag az Isten országának gyermekeit jelenti (13,37). Urunktól való minden vitathatatlan jó ebben a világban; és hitünk is Őtőle való, amivel ezt a jót meg tudjuk ragadni, majd munkálni ebben a világban, hogy Isten országa növekedjék ebben a világban.
– 2. Az egyedüli jót ajándékozó Urra tekintő nézőpont nagyon fontos: mindig az Úrra nézve, naponta elkérni Őtőle a mennyei jót, hittel megragadni és továbbadni azt! Ne a rossz eredete, itteni jelenléte, majdani sorsa izgasson bennünket, hanem keressük az Isten országát. Ez a szemlélet az egyetlen, ami reménységet, szeretetet ajándékoz nekünk.
– 3. Az egyedül jót ajándékozó Úr nélkül azonban saját igazunk, „jóságunk” bűvöletében agresszív indulattal elkezdünk tépdesni, csapkodni magunk között, hogy azonnal kiirtsuk a rosszat magunk közül. Ne tegyük! Ez Jézus válasza erre (29). Kísértett ez a konkolyt tépdeső indulat már az első gyülekezetekben is, azóta is örök veszély közöttünk is, a világban is. Van gonosz, annak ellenséges munkája életveszélyes: tehát nem alhatunk! (25) Az Úr azonban végérvényesen legyőzte a gonoszt, Ő feltámadott a halálból. Szemem állandóan az Úrra néz (Zsoltárok 25,15). Ő adja a jót bőséges vizű patakként, amely sokakat éltet majd (Ámósz 5,24). Akire nézel, az vagy! Nem a te dolgod ítélni. Ne a gonoszról, az ítéletről beszélj, hanem az Úr jóságáról, az örök élet evangéliumáról! ( Steinbach József igemagyarázata )
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 13. részének 10-23. versei.
10 A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? 11 Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg. 12 Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek, 14 és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 15 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 16 A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. 17 Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották. 18 Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! 19 Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. 20 A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, 21 de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. 22 A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. 23 A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
A MAGVETŐ
– 1. Minden az Úr jótetszésének hatalmas és kegyelmes kezében van: valakinek adatik; valakinek nem adatik az Isten országának titka (10–15). Mi nem vitatkozunk, mi vetjük a magot, tesszük a dolgunkat, szolgálunk, hirdetjük az evangéliumot; Isten pedig munkál jótetszése szerint. A mag, Jézus magyarázata szerint, az Isten országáról szóló Ige (19), amelynek „vetése”, hirdetése közben nem az eredményre figyelünk, hanem a hatalmas Istenre!
– 2. Éppen ezért: minden emberre úgy tekintünk, mint „potenciálisan jó földre” (23). Itt a négy „földtípus” (18–23) nemcsak négy embertípust jelölhet, hanem akár egy emberen belül, az adott ember életének, hite fejlődésének különböző szakaszait is. Mint „magvetők”, mint bizonyságtevő igehirdetők, minden emberre reménységgel tekintünk. Minden az Úr jótetszésének hatalmas és kegyelmes kezében van (10–15). Mi viszont csakis azzal a reménységgel hinthetjük az evangélium magvait, hogy az előbb-utóbb a jó földbe hullik majd, és gyümölcsöt terem (23).
– 3. A gyümölcstermés: csoda! Nemcsak nézünk majd, hanem látunk is; nemcsak hallunk majd, hanem értünk is; és megtérve bűneinkből, a mennyei és gyógyító több elkezd munkálni az életünkben (10–15). Nekünk megadatott az Isten országának titka! (11) A hit: a jó földben növekvő és majdan termő vetés egy csoda, egy ajándék; de ugyanakkor egy feladat is, ami kötelez bennünket. A krisztusi élet gyümölcstermő élet. Jézus Krisztus azért jött, azért szólt, azért halt meg, azért támadt fel, hogy olyan gyümölcsöt teremjünk, amire saját erőnkből nem lennénk képesek, csak az Úr Lelke által. ( Steinbach József igemagyarázata )
Hegedűs Loránt
Kedves Testvérek!
Hegedűs Loránt
.
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 12. részének 38-50. versei.
38 Akkor újra megszólította őt néhány írástudó és farizeus: Mester, jelt akarunk látni tőled. 39 Ő pedig így válaszolt nekik: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. 40 Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. 41 Ninive lakói feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, nagyobb van itt Jónásnál! 42 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, nagyobb van itt Salamonnál! 43 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. 44 Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen, kiseperve és felékesítve találja azt. 45 Akkor elmegy, maga mellé vesz másik hét lelket, még magánál is gonoszabbakat, és bemenve megtelepednek ott; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is. 46 Még beszélt Jézus a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. 47 Valaki szólt neki: Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled. 48 Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? 49 Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim! 50 Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám.
JÉZUSTÓL JELT KÍVÁNNAK.
– 1. Jézus már sok jelet tett, ha csak azokat vesszük számba, amelyeket Máté eddig lejegyzett. De még több kell! Az írástudók a mózesi törvény egy passzusa alapján, annak is sajátos értelmezése szerint, kérték a jelet Jézustól (38), hogy igazolja magát, mint igaz próféta (5Mózes 13,2–3).
– 2. Az emberi, gyarló természet nyomorúsága, hogy mindig több kell annál, mint ami van: egymástól, Istentől is mindig több és több kell. A kereszten szenvedő Jézust is ugyanezzel a lelkülettel káromolták, gyalázták; a sokaság, a főpapok és az írástudók: tegyen mennyei jelet, szálljon le a keresztről, akkor majd hiszünk (27,40). Lám, a bibliatudós, kegyes, igés „lelkület” is káromolhatja az Urat, élő hit nélkül! Gonosz és parázna lelkület ez! (39) Még akkor is, ha „emberileg jogos” a többre való igény.
– 3. Jézus az ilyen „csoda várását” elutasítja. Isten nem kiszolgálója az embernek, de megváltója népének! Ő nem tett csodát azoknak, akik „direkt” bizonyítékokat kértek. A hit csodája éppen az, hogy jelek és bizonyítékok nélkül is ráhagyatkozik az Úr kegyelmére, de ennek áldásaként folyamatosan kapja a jeleket, észreveszi a csodákat, felfedezi azt, amije van, és kap még többet, egészen a mennyei többig (13,12).
– 4. Jézus nem szállt le a keresztről, hanem meghalt és feltámadott, nekünk üdvösséget adott. Sokkal nagyobb csoda ez, mint ami Jónással történt (39–40). Nincs ennél nagyobb csoda és hatalmasabb ajándék! A feltámadott Úr képes egyedül megváltani, állandóan méricskélő, gyarlóan többet akaró, embertársat és Istent gyalázó, gonosz és parázna életünket. Ezért minden keresztyén igehirdetés csakis Jézus haláláról, feltámadásáról, Isten megváltó szeretetének evangéliumáról szólhat. ( Steinbach József igemagyarázata )
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vilag-megvaltoja
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 12. részének 22-30. versei.
22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. 23 És az egész sokaság megdöbbenve kérdezte: Csak nem ő a Dávid Fia? 24 A farizeusok pedig, akik ezt hallották, így szóltak: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével! 25 Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. 26 Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával: hogyan maradhat fenn így az országa? 27 És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! 28 Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 29 Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor kirabolhatja a házát. 30 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.
JÉZUST BELZEBUB SZÖVETSÉGESÉNEK MONDJÁK
– 1. A balatoni hosszú hétvégék – különösen tavasszal és nyáron – egyre nehezebbek. Persze nagy öröm, hogy újra felfedezték ezt a lágy édesvizű, csodálatos tavat az emberek. De minden tele van, mozdulni nem lehet, mindenki feszült, pihenni lehetetlen. Amott az imént ketten durván összeverekedtek a parkolóhelyért. Mellettünk pedig olyan hangosan, erővel, röhögve, kiabálva, „feldobva” élvezik a hétvégét „urak” és „hölgyek”, hogy legszívesebben elmenekülnék, csak ne kelljen hallgatni. Olyan ez az élet, mint egy őserdő, ahol az élet él, és élni akar, győz benne az erősebb; ebben a kusza tenyészetben. Élünk, jól élünk, élvezni akarjuk az életet, pihenve és munkamániásan is. Nem is vesszük észre, micsoda tékozlók vagyunk!
– 2. Isten országa, Isten uralma, a gonosz, a bűn, a betegség és a halál hatalmának végét jelenti: a tékozlás, a „szétdobálás” végét. Isten országa ott valóság, ahol Jézus Krisztus úrrá lesz az emberi élet felett. Tehát Isten országa nem fokozatosan valósul meg ebben a világban; hanem ahol Jézus Krisztusban hisznek, ott már jelen van Isten országa, minden testi szemekkel látható nyomorúság ellenére; ahol pedig nem hisznek Jézus Krisztusban, ott a gonosz tékozol, minden emberi jóság ellenére is, mert nincs önmagában önzetlen emberi jóság. Aki ezt a problémát nem érti, annak nem is érdemes magyarázni (28).
Hegedűs Loránt
1 Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és kalászokat szakítottak le, és azt ették. 2 Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton nem szabad. 3 Ő pedig ezt válaszolta nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kísérőivel együtt megéhezett? 4 Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak. 5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek? 6 De mondom nektek, nagyobb van itt a templomnál! 7 Ha pedig értenétek, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”, nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. 8 Mert az Emberfia ura a szombatnak.
KALÁSZTÉPÉS SZOMBATON.
– 1. A farizeusok szerint Jézus tanítványai vétkeztek, mert olyat tettek, amit nem szabad a mózesi törvény szerint: éhesen, kalászokat tépdestek, kimorzsolták abból a szemeket, és ettek. A szemek kimorzsolása pedig aratásnak számított, munkának számított, a törvény értelmezése szerint, ami tilos volt szombat napján (2).
– 2. Jézus szerint a tanítványok nem vétkeztek. Ezt az állítását Jézus az Írásokból is igazolja, hiszen Dávid is megette az Úrnak szentelt kenyereket, és a papok is megtették ezt szombatnapon (3–5). Jézus igazi érve azonban saját, Istentől való megbízatásából kiindulva, személyének értelmezésében, ennek nyomán a törvény értelmezésében van. Jézus Úr, Ő Ura a szombatnak, a törvények, a templomnak, mindeneknek. Márpedig Ő Isten akaratának lényegét képviseli, a törvény lelkét. Jézus irgalmasságot akar és nem áldozatot. Az áldozatot Ő már meghozta. Nem kell több áldozat! Irgalom kell! (6–8) Hogyan értelmezem a „törvényt”, hogyan értelmezem az eseményeket, az emberi cselekedeteket, a világot: irgalommal vagy paragrafusokkal?
– 3. A világ a törvény korszakában van: vétkeket fogalmaz meg. Kell is a törvény, mert a bűnös világban csak így biztosítható a rend. A törvény viszont nem ismer irgalmat, csak vétket; valamint a törvény „személyválogató”: aki lebukott, arra lecsap; de sokan megússzák.
– 4. Aki hitben jár, az az irgalom és a vétkek megbocsátásának korszakában él. Aki hitben jár, az irgalmat nyert és irgalomra törekszik, nem leli örömét az áldozatban, mások beáldozásában, bűnbakok kikiáltásában. Aki hitben jár, az irgalommal tekint a sokféleképpen éhes és halandó emberre. Aki hitben jár az irgalomra törekszik, még akkor is, ha tudja, hogy a gyarló világban ezzel visszaélhetnek. Aki hitben jár, nem azt nézi, hogy mit szabad és mit nem szabad, hanem arra tekint, hogy szabadságra váltott meg bennünket az Isten, amely szabadság ebben a világban mennyei erővel megélt önkorlátozásban ölthet csak testet, de „odaát” kiteljesedik majd (Galata 5,13). (Steinbach József igemagyarázata)
Hegedűs Loránt
Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 11. részének 1-6. versei.
1 Amikor Jézus elmondta parancsait a tizenkét tanítványnak, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban. 2 János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, 3 és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 4 Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: 5 vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, 6 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.
KERESZTELŐ JÁNOS KÉRDÉSE ÉS JÉZUS VÁLASZA.
– 1. Megbotránkozni Jézusban azt jelenti: elbizonytalanodni, csalódni Őbenne, ezért szembeszállni Ővele, majd elutasítani Őt; azaz nem hinni Őbenne, mint Isten Fiában, Megváltóban. Mi marad nekünk Őnélküle?!
– 2. Boldog az, aki nem botránkozik meg Jézusban azért, mert Ő nem a mi várakozásaink szerint cselekszik. Keresztelő János az ítélet tüzét várta Jézustól, majd azt, hogy a Szentlélek által összegyűjti Isten zárt és igaz népét, az igazi Izráelt. Jézus pedig tisztátalan leprásokat érint, vámszedőkkel és bűnösökkel ül egy asztalnál, nem kerüli ki a pogányokkal kevert Samária tartományt… Lesz ítélet, lesz számonkérés, de boldog az, aki örül a kegyelemnek, és tud örülni annak, ha az Úr másoknak is kegyelmet ajándékoz, nemcsak nekem és zárt köreimnek. Boldog az, aki a dolgok végső, igazságos átrendeződését az Úrra bízza.
– 3. Boldog az, aki nem botránkozik meg Jézusban, hanem elfogadja a számára kimért részt, és abban hűséggel szolgál mindhalálig (Jelenések 2,10). Személyes sorsunk, vagyis a számunkra kimért rész, „testi szemekkel” ítélve, igen változó, gyakran értelmezhetetlen. A jelen szenvedései között könnyen meginogva kérdezhetjük mi is: hol van az „Eljövendő”, hol van a Megváltó? (3) Boldog az, akinek nem kérdéssé, hanem könyörgéssé lesznek a szavai ilyen helyzetben is: Jöjj, Megváltó! Boldog az, aki a számára kimért részben nem a másik részéhez méricskéli magát, mintegy számonkérve az Urat.
– 4. Boldog az, aki a kereszten szenvedő Jézusban meg nem botránkozik, és a feltámadott Úr örök életről szóló ígéretét nem gyarló elméjével akarja megragadni, hanem mindig több hitért könyörög (Lukács 17,5). Boldog az, aki az örök élet bizonyosságából visszafelé tekint erre a világra, és Jézustól sokkal többet vár, mint társadalmi reformokat. Igen, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és a szegénység súlyos kérdés, de a betegség és a halál is! (5) Meg ne botránkozzunk a kijelentésen: Ki nem szegény nyomorult itt közöttünk? (Jelenések 3,17) Megváltás kell! Az Urat várjuk! (Zsoltárok 130,5) (Steinbach József igemagyarázata)
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 10. részének 29-42. versei.
29 Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? 30 Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. 31 Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok. 32 Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. 34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. 35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, 36 és így az embernek ellensége lesz a háza népe. 37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; 38 és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt. 40 Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. 41 Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. 42 Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.
JÉZUS KIKÜLDI TIZENKÉT TANÍTVÁNYÁT
– 1. A békességet teremteni kell, vagyis a békesség Isten ajándéka: bennem, emberi kapcsolataimban, a nézet- és érdekkörök, valamint a népek között egyaránt. Az Úr felhasználhatja tanítványait a békesség munkálásában, de az mindenestől Isten ajándéka a „hasadt” és békétlen világban (Máté 5,9).
– 2. Isten azonban nem teremt úgy békességet, hogy ne tenné rendbe „dolgainkat” az Ő üdvösséges rendje szerint. Tartós és örök békességet tehát csak úgy lehet munkálni, hogy leborulunk a békesség ajándékozójának üdvösséges akarata előtt, és mindenben aszerint hozzuk meg döntéseinket.
Az Úr előtti leborulás lehetetlenné teszi azt, hogy a látszatbékesség érdekében, az Úr elé helyezzünk az életünkben bárkit és bármit is; vagy összekeverjük egymással az istenit és a gonoszt.
Valódi békesség csakis ott adatik, ahol az Úr az első.
Ahol az Úr az első, ott sok minden más is áldássá lehet a maga üdvözítő rendjében, de nem minden! Aki tehát elveszti az életét az megtalálja az Úrban, aki azonban nem tud lemondani a saját maga választotta életről, az békétlenül elveszti azt (39).
A család sem kerülhet az Úr elé; de ha az Úr az első, akkor éppen az Úr várja el tőlünk, hogy először is házunk népéről gondoskodjunk (35–37).
Robbanásveszélyes békesség az is, amely összekeveri egymással az össze nem illőket. Ezek önmagukban, külön-külön lehetnek értékesek az Isten előtt, de együtt életveszélyes helyzeteket teremtenek, és sokakat hűtlen alkukra kényszerítenek.
A tanítványok csakis az Úr által teremtett, valódi békességet munkálhatják, a hamis békességet leleplezik. A tanítványok ezért az Úr ügyében járva a kereszthordozást is vállalják. Könnyű ezt mondani, de ez csakis az Úr erejével lehetséges. Itt ugyanis nem az emberlét általános keresztjeiről van szó, nem a mindennapi gondokról, terhekről, betegségekről, hanem arról a keresztről, amit Jézus Krisztus ügyében járva vettünk magunkra, csakis az Őneki kedves békességet munkálva.
– 3. Jézus valódi, örök, Isten rendje szerinti békességet teremt, de lerombol minden hamis békességet, amelynek amúgy is mindig összeomlás a sorsa. Jézus kardja nem vagdalkozik, csak elválasztja egymástól azt, ami nem illik össze, és ami bennünk és körülöttünk is annyi feszültséget okoz, majd „halált és kárt hoz” (34). A jézusi, egyetemes szeretetre hivatkozva ne kényszerítsen bennünket senki arra, hogy tagadjuk meg a mi Urunkat, aki a Krisztus, aki az út, az igazság és az élet (János 14,6). (Steinbach József igemagyarázata)
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 10. részének 16-28. versei.
16 Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok! 17 Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, 18 sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek. 19 Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 20 Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. 21 Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 22 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 23 Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba! Bizony mondom nektek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia. 24 Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál. 25 Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább a háza népét? 26 Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 27 Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről! 28 Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.
– 1. Jézus felkészíti a tanítványokat a sorsukra (18): – Kiszolgáltatnak benneteket énmiattam! – mondja nekik Jézus. Ez jelentheti azt, amire utal is Jézus, hogy üldöztetést elszenvedve végül törvényszékek előtt állunk. Általános értelemben pedig azt a „kiszolgáltatottságot” jelenti Jézus szava, amit mindig el kell hordoznia a hívő keresztyén embernek Jézus Krisztusért, hiszen a modern társadalmakban, ha nem is bántanak, végképp nem tudnak mit kezdeni velünk… Ma is, szerte a világban átélik a keresztyének mindkettőt.
–2. Mi vállaljuk ezt a kiszolgáltatottságot Jézusért? Hitvallóként vállaljuk? Úgy, mint akik csakis Uruktól függenek, minden helyzetben?
– 3. A tanítvány szolgálata ugyanis mindenkor, mindenki előtt csakis a bátor bizonyságtétel, a tanúság lehet Uráról, Jézus Krisztusról (19). Bizony, ha kiszolgáltatnak bennünket, akkor Jézusért szolgáltatnak ki minket; vagyis nemcsak Őmiatta, hanem még inkább azért, hogy Őróla tanúságot tegyünk.
– 4. Ez is a pünkösdi csoda része, amit azóta is átélünk, ha hitben szólunk: Urunk közben elveszi a félelmet, Szentlelke által segítségünkre jön, és megadja azt, amit mondanunk kell, szavainkat kezébe veszi, és mint az Ő szava, Igéje jut az tovább, hogy elvégezze munkáját; ott, ahol kell (19–20). Folyamatosan készülünk, de egy adott, nehéz helyzetben nem kell és nem is lehet készülni. Amikor szólnunk kell, Jézus Krisztus szól általunk!
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint:
Máté evangéliuma 9. részének 27-38. versei.
27 Amikor Jézus továbbment onnan, követte őt két vak, akik ezt kiáltozták: Könyörülj rajtunk, Dávid Fia! 28 Amikor bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus pedig megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték: Igen, Uram! 29 Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! 30 Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig megparancsolta nekik: Vigyázzatok, senki meg ne tudja! 31 De azok kimenve onnan, elterjesztették hírét az egész vidéken. 32 Alighogy ezek elmentek, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát. 33 Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: Sohasem láttak még ilyet Izráelben! 34 A farizeusok viszont ezt mondták: Az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 35 Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. 36 Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. 37 Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: 38 kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
JÉZUS MEGGYÓGYÍT KÉT VAKOT.
– 1. – Hiszitek-e? – Ezt kérdezi Jézus a két vaktól (28). Hiszitek-e, hogy én vagyok Dávid Fia, az Isten Fia, akit Ő Dávid ágán megígért? (27) Hiszitek-e, hogy én vagyok a Megváltó, aki akkor is, ott is tud segíteni, ahol erre ember már nem képes? Hiszitek-e azt, amit mondotok, hirdettek, kiáltatok? Hiszitek-e, hogy az Úr veletek is tehet csodát? Hiszitek-e, hogy az Úr akkor is az egyetlen Isten, és akkor is szeret, ha nem tesz csodát? (30) Hiszitek-e, hogy az igazi csoda az örök élet? Hiszitek-e, hogy ez a tiétek? Hisszük-e, hogy „több” az élet, mint amit abból testi szemekkel látunk? (Lukács 12,23) „Több” vagyunk-e, mint nagy gondolkodók és teológusok? „Több” vagyunk-e, mint közösségszervezők, mint közéleti emberek, mint okos elméleti egyházépítők? Ezek mind szolgálatunk fontos és áldott részei, de „több” kell!
– 2. Könyörülj! (27) Itt érthető meg a két vak kiáltásának igazi, evangéliumi értelme. Az ember könyörületért kiált, földi élete testi és lelki bajai között. Könyörületért kiáltunk azért, hogy a másik ember legyen irgalmas hozzánk, ha tehetetlenül a kezei közé kerültünk. Könyörületért kiáltunk ott, ahol emberileg nem látjuk a megoldást: vagyis megváltásért kiáltunk. Ez a kiáltás, az Isten színe előtt hangzik fel egyedül méltón, imádságosan, hiszen csakis az Úr tud könyörülni, azaz igazán segíteni rajtunk, és egyedül Ő tud olyan emberek kezére adni bennünket, akik az Ő eszközei, azaz irgalmasok. Isten könyörületének legnagyobb jele maga a hit, amellyel megragadhatjuk az Ő megváltó szeretetét (29).
– 3. – Vigyázzatok, meg ne tudja senki! – Ezzel bocsátja el Jézus a két meggyógyult embert (30). Még nem mondhatják el senkinek a velük történt csodát. Majd Jézus feltámadása után lesz érthető minden: innen visszafelé lesz a testi gyógyulás érthető, kapott kegyelmi idő, amellyel jól kell élni; így lesz a csoda mennyei jel, amely a lényegre mutat. Még nem jött el az Úrtól készített idő a bizonyságtételre. Annak rendelt ideje és helye van, nem mindig és nem mindenhol szólhat az Ige (Máté 7,6). Még magyarázni kellene a csodát. A csoda, mint Isten cselekvése soha nem magyarázható, csak hitben megragadható. Urunk, könyörülj! (Steinbach József igemagyarázata)
512. dicséret: Szólj, szólj hozzám, Uram!
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/szolj-szolj-hozzam-uram
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 9. részének 18-26. versei.
18 Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog. 19 Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt. 20 És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony odament hozzá, és hátulról megérintette ruhája szegélyét, 21 mert ezt mondta magában: Ha csak megérinthetem a ruháját, meggyógyulok. 22 Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. 23 Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a furulyásokat meg a zajongó sokaságot, 24 így szólt: Menjetek innen, mert nem halt meg a leányka, csak alszik. Azok pedig kinevették őt. 25 Amikor azután kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felkelt. 26 És híre ment ennek az egész vidéken.
JAIRUS LÁNYA ÉS A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY.
– 1. A vízlépcsők körül mindig összegyűlik a folyam hordozta rengeteg hulladék; áradások idején ez szinte kezelhetetlen. Ami egyenként fel sem tűnik, a duzzasztó okozta szűkületben aggasztóan látható lesz: faágak, műanyag palackok tömege, és mindenfajta szemét…
– 2. Ilyen „duzzasztó” az ember életében egy-egy súlyos betegség, haláleset, vagy bármiféle próbatétel. Kegyelmi állapotban van az, aki legalább ilyenkor érzékennyé válik, és megnyílik a szeme arra, hogy lássa: mennyi hulladékkal, felesleges lommal, bűnnel terhelt az élete; és milyen sérülékeny az emberi élet. Eddig észre sem vettük az „apró faágakat, eldobott műanyag palackokat”; amelyekből minden napra jutott valamennyi. De most a „duzzasztóban” vészesen, halálosan összegyűltek ezek. Eddig nevettünk dolgokon, másokon, hiten, Istenen; de most vagy megtisztítanak minket, vagy „eldugul az életünk”, akárcsak az említett vízlépcső.
– 3. Jairus, zsinagógai elöljáró és a vérfolyásos asszony ebben a helyzetben vannak. Körülöttük még sokan nevetnek (24). Ők azonban tudják, hogy nagy a baj. Azt is tudják, hogy annyira nagy a baj, hogy a saját erejükből nem tudnak megtisztulni, meggyógyulni, életre jutni, csakis Jézus Krisztus által. Bízzunk! Ő megtisztítja azt, ami halálosan eldugult (22). A hit nemcsak azért tart meg, mert egy időre – az Úr akarata és hatalma szerint – „itt” is meggyógyulhatunk, hanem azért, mert a hit, örök életbe vetett reménység. (Steinbach József igemagyarázata)
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 9. részének 1-8. versei.
1 Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. 2 És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid. 3 Ekkor néhányan az írástudók közül így szóltak magukban: Istenkáromló! 4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben? 5 Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj? 6 De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 7 Ő pedig felkelt, és hazament. 8 Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA A BÉNÁT.
– 1. Ez a gyógyítási történet rámutat arra, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a Megváltó, akinek hatalma van meggyógyítani, Istentől elszakadt, beteg, kiszolgáltatott és haldokló; azaz bűnös életünket.
– 2. Itt nem a béna meggyógyítása az igazi csoda. Ha úgy tetszik, ez a látványos csoda, a béna talpra állítása a „kisebb”, a „könnyebb” csoda (5–7), mert ez „csak” jele annak, hogy Jézus Krisztus ennél sokkal többet tesz: maradéktalanul meggyógyít, bűneinket megbocsátva üdvözít, és visszahelyez minket az Istennel való – örökké, baj nélkül éltető – közösségbe.
– 4. Néhány üzenetmorzsa még, csak a második versből. Ezeket csupán megemlítem, rámutatva, milyen gazdag az Isten Igéje. Csakis ez a krisztusi: összefogni, és együtt vinni az éppen „bénát” a gyógyító orvoshoz. Nem minden tehetetlenért vagyunk felelősek, hanem azokért, akiket az Isten odatett elénk. Sokféleképpen, számos okból megbénulhat az életünk, de a fő ok a „bűn”, az élet teljességét ajándékozó Isten semmibevétele, önmagunk istenítése. Ma nekem, holnap neked bénulhat meg valahol az életed. Ezen az állapoton csak a megváltó Jézus Krisztus tud segíteni. Kinek segítettél ma? Legalább egy embered legyen minden nap! Ha erre éppen nincs erőd, legalább ne bánts mást. Kit vittél már az áldott orvos, Jézus Krisztus színe elé. Ne feledd: a te hited által kaphat más is segítséget, gyógyulást, szabadulást, bűnbocsánatot, hitet és üdvösséget.
– 5. De kicsit lépjünk túl a második versen! Az az istenkáromlás, amikor valaki nem tud örülni a másik gyógyulásának, üdvösségének, és a legnagyobb emberi nyomorúság felett is teológiai vitát folytat, és gonoszt gondol a szívében. Ahol Jézus Krisztusban nem ismerték fel az Isten Fiát, ott mindenre képes az ember (3–4); ahol felismerték Őbenne a Megváltót, ott minden megváltozik: dicsérik az Istent, örülnek a másik örömének, és segítő és együttérző szeretettel sírnak a másik baján is (Róma 12,15).
– 6. Nincs nagyobb nyomorúság, mint az, amikor tehetetlenül másokra szorulunk. Szeretteink részéről is nagy hit szükséges ahhoz, hogy az ezzel járó terheket tartósan elhordozzák. A kiszolgáltatottság a nyomorúságok nyomorúsága. Persze a kiszolgáltatottság nem csak testi bénultság, vagy más testi betegségek nyomán alakulhat ki. Az élet minden területén másoktól is függ a jelenünk és a jövőnk. Ez a kölcsönös függés akkor lehet áldássá, ha hit által belátjuk, hogy mindannyian az egyetlen Úrtól függünk, egymást pedig szeretve segíthetjük. Az a bűn, amikor az ember, élő hit híján istennek képzeli magát, és megnyomorítja a másik embert; azt, aki éppen a közelében van. A bűn az, hogy a bennünket egykor Istenhez kötő, éltető köldökzsinórt elvágva, azzal egymást kötöztük meg. (Steinbach József igemagyarázata)
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 8. részének 23-34. versei.
23 Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. 24 És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! 26 De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült. 27 Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki? 28 Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő; annyira veszedelmesek voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. 29 És egyszerre felkiáltottak: Mi dolgod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? 30 Tőlük távolabb egy nagy disznónyájat legeltettek. 31 Az ördögök pedig ezt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba! 32 Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. 33 A legeltetők pedig elfutottak, és a városba érve elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. 34 Ezután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy menjen el a határukból.
JÉZUS LECSENDESÍTI A TENGERT.
– 1. A háborgó tengeren, amikor az embert elborítják a hullámok, megijed! Talán ilyenkor még a hittől teljesen elvadított ateista is gondol Istenre? Ma már fel kell tennünk ezt a kérdést! Érvényes-e ma is az a mondat, hogy a zuhanó repülőn nincs ateista? Mindenesetre a jóléti társadalmak televíziós csatornáit végigpásztázva: csak fiatal, szép, jókedvű és erős embereket látok, akik a hétköznapokban és a végzetes helyzetekben is hősök; soha, semmitől meg nem rettenve. Persze tudom, hogy ez ámítás! Viszont felnőtt egy olyan generáció, akiknek természetes, hogy az ember mindenre képes, sose halunk meg, és a háború is csak játék, meg a másik szenvedése is…
– 2. Mi kell ahhoz, hogy megundorodjunk ettől a szemlélettől, valamint az ezt tápláló totális hitetlenségtől, istentelenségtől és embertelenségtől? Mi kell ahhoz, hogy végre igazán megijedjünk életveszélyes helyzetünkben?
– 3. Isten kegyelme ma is elvégzi, hogy övéi megijedjenek, felkiáltsanak, és az Úrhoz kiáltsanak. Az ilyenek világosan látják elveszett állapotukat, amely túlmutat ezen a világon, és amelyen csak az Úr üdvözítő, megváltó szeretete tud segíteni.
– 4. Nagy szükségünk van az Úr megváltó szeretetére. A tenger lecsendesítése történetének szövegkörnyezete csakis erre utal. Sok a testi beteg, előbb-utóbb mindannyian azok leszünk, a gyógyuláson túl szükségünk van az irgalomra, és arra, hogy az Isten ereje hordozza el erőtlenségeinket. Ő hordozza el életünket akkor is, amikor már senki emberfia nem képes hordozni, „elhordozni” bennünket, és Ő vigyen át örök országába (8,16–17). Sok a lelki, mentális beteg, mint amilyen a gadarai megszállott volt; tele van velük a világ. Néha magam is megdöbbenek, hogy mennyi a személyiségében beteg ember körülöttünk. És én? Ebben a betegségben a gyógyszerek csak tompítanak, tüneti kezelést adnak. Itt csakis Jézus Krisztus segíthet, aki megszabadít a megszállottságtól (28–34). Csakis Jézus Krisztus elhívása által lehetünk az Úr követői: vállalva az ezzel járó kockázatot, a krisztusi szeretet kockázatát, hogy nem lesz ebben a világban egyetlen biztos pont sem, ahová a fejünket lehajthassuk; vállalva azt, hogy ne a halottakkal, meg ne halott dolgokkal foglalkozzunk, hanem csakis az élőkkel és az élettel (8,18–22). ( Steinbach József igemagyarázata )
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-ur-bir-ez-egesz-foelddel
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 8. részének 14-22. versei.
14 Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. 15 Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki. 16 Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, 17 hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.” 18 Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, megparancsolta, hogy keljenek át a túlsó partra. 19 És odalépve így szólt hozzá egy írástudó: Mester, követlek téged, bárhová mégy. 20 Jézus ezt mondta neki: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 21 Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat. 22 De Jézus így szólt hozzá: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak eltemessék saját halottaikat!
JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA PÉTER ANYÓSÁT.
– 1. Péternek volt családja, és Jézus követése után sem hagyta el a családját. Jézus Krisztusba vetett hitünk elsősorban a családunkban lesz áldássá, mert nemcsak mi, mások is gyógyulnak Jézus által a családunkban. Péter legfontosabb szolgálata az volt, hogy az őt elhívó Jézust elvitte a saját házába, a saját családtagjai közé is. Először Isten mindig a családtagjainkat bízta ránk. A családban való szolgálat a legfontosabb és a legnehezebb. Nekünk nem megy ez sem, csak ha Jézus Krisztust visszük magunkkal.
– 2. Péter családjára ráfér a látogatás, mert Péter anyósa beteg. Minden családban van beteg. Péter anyósa annyira beteg, hogy fekszik, a láz ledöntötte a lábáról. Aki igazán lázas, az olyan gyenge lesz, hogy fel sem tud kelni, csak fekszik tehetetlenül. A láz mindig annak a jele, hogy valami fontos nincs rendben a szervezetünkben. Igen, a világ attól ilyen lázas, ilyen lázasan tevékenykedő, mert nagyon beteg; a „szervezetében” valami nagy baj van, és az hamarosan „ledöntheti a világot a lábáról, mint a láz a beteget.
– 3. Jézus Krisztus érintése meggyógyította Péter anyósát. A gyógyulás azonnali: az asszonyt rögtön elhagyta a láz, felkelt és szolgált. A gyógyulás után örömmel tesszük a dolgunkat, a magunk helyén, mégpedig úgy, mintha Jézusnak szolgálnánk: örömmel, hálával, Isten dicsőségére, a mieink és sokak javára. A gyógyulás hirdeti, hogy Jézus valóban az Isten erejével szól és cselekszik. A gyógyulás azonban csak jel: Jézus Krisztus érintése, magához ölelő szeretete nemcsak a testet, hanem a lelket, az egész életet meggyógyítja; mégpedig az üdvösségre. Akkor is miénk a gyógyulás, ha a testben már nincs gyógyulás, akkor is, ha a betegágyból már nem kelünk fel; az Úr kezéből nem esünk ki. Lám, Jézus mennyire megbecsülte az asszonyokat is. (Steinbach József igemagyarázata)
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 7. részének 24-29. versei.
24 Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. 25 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. 26 Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. 27 És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult. 28 Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, 29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.
ÉLETHÁZ – HÁZALAP
– 1. Az életviharok olyan próbatételek, amelyek kiderítik, hogy életünk háza milyen alapokon áll (25–27). Az alap nem látszik, mert a földben van, de biztos alap nélkül ingataggá lesz a ház. Biztos alap nélkül, „fövenyre” építve, lehet bármilyen látványos az, ami testi szemekkel látszik, a viharban összedől és teljesen elpusztul, vagyis nem lehet újjáépíteni többé. Persze, nem mindegy, hogy miből készült az alap, milyen mélyre hatol le az alap. Mire, kire alapozunk? A vasbeton alap is megrendülhet egy földrengés ereje által, és ledőlhetnek toronyházak. Jézus Krisztus azonban kőszikla alapot említ, olyan fundamentumot, amelyet nem emberkéz készített. Ez az alap túlmutat az emberen, ez az alap az Isten által készített alap: maga Jézus Krisztus. Más alapot senki sem vethet… (1Korinthus 3,11)
– 2. Ezek szerint a Jézust követő, Őbenne bízó ember nem omolhat össze? A hívő ember is ember: teste, lelke, idegrendszere van; és bizony összeomolhat… De a hívő ember életének alapja akkor is örök, és a feltámadott Úr összeomlott életünket is kezében tartja, azaz nem engedi életünket teljesen elpusztulni: Ő nem enged elveszni (27). Ugyanakkor Jézus Krisztus hatalma elvégzi azt is, hogy Őrá alapozva ne rendüljünk meg felettébb (Zsoltárok 62,3), és erőnk az Ő erejével megáldva megújulhasson, amíg csak „itt” élünk (Ézsaiás 40,30–31).
– 3. Aki Jézus Krisztus szavát hallja és cselekszi, az hasonló a kősziklára építkező emberhez (24). Pontosabban értjük Jézus szavát, ha megfordítjuk a gondolatot: akinek Jézus Krisztus a kősziklája, az hallja és éli is az Isten szavát. Az ilyen ember, minden tökéletlensége ellenére is, Jézust követő ember. A „garancia” Jézus Krisztusnál van! (Steinbach József igemagyarázata)
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Máté evangéliuma 7. részének 15-23. versei.
– 1. Ki a hamis próféta? Nemcsak az, aki isteni tekintélyt igényel magának, hanem az is, aki bármely önös érdekért, pénzért, hírnévért, hatalomért szól és cselekszik; mégpedig képmutató és hazug módon teszi ezt. A hamis próféta, az érdekeinek megfelelően „láttat”. Semmi sem drága és szent a hamis prófétának, mindenkit és mindent beszennyez, hogy célját elérje. Az ilyen a saját önző ügyében Istenre is hivatkozik. Ezért nevezi ezeket Jézus báránybőrbe bújt farkasoknak. Hamis próféta minden provokátor, önhitt és öncélú bajkeverő, zavarkeltő (15).
– 2. A próféta mércéje a hitelessége. Isten szólhat általunk; sőt, éppen ez a prófétaság lényege: az Isten által eszközzé tett ember csodája és kegyelmi állapota, de ezért a tekintély, a dicséret és a tisztelet csakis a prófétát elhívó Istent illeti meg (15). Az Isten által küldött, igaz próféta élete, minden nyomorúsága ellenére is olyan gyümölcsöt terem, amely másokat is táplál. Az igaz próféta szava bátorít és gyógyít, még a határozott prófétai intésben is. Az igaz próféta cselekvése Istent dicsérve segít ott, ahol éppen jelen van; adott helyzetben úgy is, hogy nem rombol, nem bánt, nem okoz kárt. A próféta soha nem köt hűtlen kompromisszumot, de a küldő Úrhoz kapcsolódó hűség nem egyenlő a durvasággal, az agresszivitással, a tapintatlansággal. Ha valaki ilyen, az pontosan a hamis prófétaság jele. A jó fa jó gyümölcsöt terem (16–20). Az igaz prófétában kiformálódik a Krisztus (Galata 4,19).
– 3. A hamis prófétákat számonkéri az Úr! Lesz ítélete a gonosztevőknek. Nem a cselekedetek üdvözítenek, de az üdvösségnek jele a konkrét, látható, ehető, tápláló gyümölcs; mint ahogy a fügefán is mindig van gyümölcs, akkor is, ha nincs tele a fa gyümölccsel, mint fügeéréskor. Urunk, őrizz meg minket a hamis prófétáktól! (21–23) ( Steinbach József igemagyarázata )
Hegedűs Loránt
.
Áldozócsütörtöki áhítat: (2020. május 21.)
dr. Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna igei szolgálatával:
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/a-krisztus-mennybe-felmene
1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. 3 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? 4 Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben? 5 Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát. 6 Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket.
ÍTÉLKEZÉSÜNKRŐL
– 1. Az ítéletre szükség van. Az ítélet nem más, mint egy érvényben lévő rend keretei között megkülönböztetni egymástól a dolgokat, majd ez alapján egyértelműen dönteni és cselekedni. Természetesen, az emberi bűn és gonosz határtalansága miatt mindig szükség van törvényekre, valamiféle rendre, mert egyébként a káosz halálra emészt bennünket.
– 2. Amikor Jézus óv bennünket az ítélettől, akkor emberi gyarlóságunkra mutat rá. Szedjük ezeket csokorba!
Mi nem az isteni, örökkévaló rend alapján mérlegelünk és ítélünk, hanem a saját magunk érdekei szerint létrehozott törvények alapján. Ha változik az uralkodó érdekcsoport összetétele, változnak a törvények is.
Az ember csak gyarló ítéletet hozhat.
Az emberi ítélet mindig a másikban látja meg a rosszat, „a szálkát” (3); miközben az ő életében ugyanaz a bűn „gerenda” nagyságú; de az nem számít (4).
Gyakran azt ítéljük meg a másikban, amire rejtetten mi magunk is vágyakozunk, de amit soha nem mertük megtenni. Ezért ítéletünkben nem a tisztaság isteni rendje ragyog fel, hanem amögött pusztán emberi irigység bűzlik. Így valójában egyik is, meg a másik is ítéletre méltó.
Sokszor paragrafusok közé bújtatva képviseljük a saját önző érdekeinket, miközben azt láttatjuk, hogy mi csakis a rend és a törvény őrei vagyunk.
Mi mindent megmagyarázhat a jogászkodó kreativitás, törvényértelmezés.
Aki azonnal a törvénnyel jön, meg ügyvéddel, az értelmes és testvéri egyeztetés helyett, az mindent elmond magáról.
Az emberi ítélkezés halálos gyarlósága az is, hogy aki az ítélet bántó mértékével közeledett a másikhoz, az adott helyzetben máris visszakapja ezt a mértéket, mert az emberi ítélkezés leggyarlóbb természete az, hogy alkalmas pillanatban többszörösen visszakapjuk azt, amit mi okoztunk a másiknak. Itt a számlát mindenért benyújtják, a bosszú nem marad el, ha erre lehetőség nyílik (2).
– 3. Az ítélkezés lelketlen képmutatása helyett a mi Urunk Jézus Krisztus minket, mint a másik felett örökké ítélkezőket, saját bűneink megvallására hív (4–5). Mielőtt kibeszéled, véleményezed, megalázod, megrágalmazod, elítéled a másikat, először te magad borulj le az Úr színe előtt, hogy az Ő világosságában ráébredj, mekkora a te bűnöd és nyomorúságod, amelyért csak büntetést, halált és kárhozatot érdemelnél. Bizony, minél nagyobb „kirakat-hívők” vagyunk, annál kevésbé vagyunk képesek erre; viszont annál inkább ülünk az Úr Isten székébe, és még az üdvösség és kárhozat kérdésében is mi hoznánk határozatot.
– 4. Áldott legyen az Isten, hogy Ő nem olyan mértékkel mért nekünk, amilyennel mi mértünk másoknak (2). Ez a kegyelem. Aki előtt felragyogott a kegyelem, az csak irgalommal járhat ebben a világban. Az ilyen ember nem dobja az evangélium gyöngyeit a sárba, „disznók” elé (6), vagyis nem szól olyan helyen, ahol gyalázatos gúny tárgya lehet Jézus Krisztus ügye. De az ilyen ember mégis határozottan képviseli az isteni rendet „itt”, noha soha nem ül az Isten helyébe, mert a végleges szót csakis az Úr mondhatja ki. Az Isten hozhat egyedül igaz ítéletet, akinek az ítélete – Jézus Krisztusban – kegyelmes ítélet. De aki tényleg kegyelmet nyert, azt újjászüli ez a kegyelem! (Steinbach József igemagyarázata )
Hegedűs Loránt
.
Napi igénk és dicséretünk (2020. május 19.)
25 Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? * 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? 31 Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? 32 Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
GOND, GONDOSKODÁS, AGGÓDÁS
– 1. Az emberlét része a gond, annak minden fajtája. Heidegger, a neves filozófus írja, hogy az ember élete halál-felé tartó lét, ezért életének része a gond, a szorongás. Mi lesz velünk, mi lesz a szeretteinkkel; mit hoz a holnap, mit hoz a közeli és a távoli jövő? Mi lesz velünk, ha már nem leszünk? Megélünk, meddig élünk, élünk? (25)
– 2. A gond nem hitetlenségből fakad, hanem éppen ellenkezőleg: a felelős élet gondoskodó élet, ezért felvállalja a gondokat; másokért is. Aki túlzottan nyugodt, és nem vállalja fel a gondokat, az hitetlen és felelőtlen. Jézus tudja, hogy az emberlét része a gond. Nem is erről beszél, amikor arra inti tanítványait, hogy ne aggodalmaskodjanak (25).
– 3. Az aggodalom ugyanis abból fakad, amikor mulandó földi „kincseink” uralkodnak felettünk, és nem az Úr hatalma. Az aggodalom csak az e-világi javakra koncentrál: meg tudom-e szerezni, meg tudom-e tartani? Továbbá: az aggodalom nyomorúsága az, amikor a gondjainkba beleveszünk, és nem tudjuk azokat letenni az Úr gondviselő, életet megtartó, üdvösséget ajándékozó kezébe. Ezért a gondjaink halálra gyötörnek bennünket. Az aggodalmaskodó ember a mindenhatóságában gondviselő és megváltó Isten helyére akarna ülni. Az ember azonban nem mindenható, ezért az aggodalom lesz úrrá rajtunk, amely megöl. „Minden megcsal, amiben bíztam, miközben nem bíztam abban az egyben, aki nem csal meg.” (Ravasz László)
– 5. Jézus arra biztat, hogy gondoskodjál, vállald a gondokat, de ne vessz bele azokba, vagyis ne aggodalmaskodj, hanem gondjaiddal együtt hagyatkozz az Úrra, az Ő megtartó erejére, kegyelmes igazságára! Jézus nemcsak biztat erre, hanem országának polgárait megajándékozza az „Őrá hagyatkozás” csodájával (33). Olyan ez, mint a madarak repte, a virágok pompázása (28–29). Ezek is teszik a „dolgukat”, „gondoskodnak”, de nem aggodalmaskodnak. Olyan az Úrra hagyatkozás csodája, mint amikor repülőre ülünk. Minden perc kegyelem itt (is)! Gondosan előkészítettük az utat, de hiába aggodalmaskodunk a többin… Az Úr mindent jól cselekszik! (27) (Steinbach József igemagyarázata )
16 Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. 17 Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, 18 hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged. 19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, 20 hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. 21 Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is. 22 A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. 23 Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség! 24 Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
ISTEN ÉS MAMMON
– 1. A mammon: vagyon, tulajdon, gazdagság. Ravasz László szerint a mammon „miniatűr mindenhatóság”. Amíg Isten uralma alá nem kerültünk, a mammon ural bennünket. Addig az ember mindenáron meg akarja szerezni a mammont, aztán meg akarja tartani, és még többet akar belőle. A mammon olyan, mint egy kábítószer: ha megszoktuk, nem tudunk létezni nélküle, és mindenre képesek vagyunk, hogy megszerezzük azt. Ezzel azonban az ember halálos örvényekbe keveredik, amelyek elnyelik. A mammon: a földi kincs (19–20) és minden, ami ehhez kapcsolódik: hírnév, nő, csalás, jószág, test, világ.
– 2. Rettenetes dolgok történnek a földi kincsek körül. Ne a világ maffiahálózatára gondoljunk, hanem saját konfliktusainkra, mögötte saját álkincseink önző védelmére. A „Lear király” foglalkozik ezzel a kérdéssel. Meddig mehet el az emberi aljasság, saját „kincseinek”, „igazságainak” markolászásában? Hogy vagyunk ezzel mi, az egyházban?
– 3. Pedig a földi kincs mulandó: az idő megemészti, a tolvaj ellopja. Ez persze így közhely. De Jézus ajkáról elhangozva isteni kijelentés. Egyébként pedig azonnal megértjük e kijelentés igazságát, amikor betegek leszünk és a halál árnyékának völgyében járunk. Akik akkor sem adnak ennek a kijelentésnek igazat, azokról mi inkább most hallgassunk.
– 4. Mindenünk, amink „itt” van: az Istené. Továbbadásra kaptuk. Mindenünket egyszer el kell engedni, vissza kell adni örök Gazdájának. Nekünk pedig el kell számolnunk azzal. Nincs alku! Senki sem szolgálhat két úrnak (24). Ezek közül csak az Isten az Úr. De akinek nem az élő Isten az Ura, azt könyörtelenül legyőzi ez a másik úr. Ahol a kincsünk, ott a szívünk (21). Ha a mammonnak szolgálunk, akkor az tölti ki az életünket, kiszorít onnan minden mást, mint a víz a medencéből a levegőt, mint a sötétség kiszorítja a világosságot az alagútból. Így kialszik belőlünk a test lámpása, a „lélek szeme”, a lelki látás, az Isten Lelke által élesített látás (22–23).
– 5. Életünknek része a földi javakkal való sáfárkodás. Meg kell élnünk! Nem ez a probléma. A döntő kérdés az, hogy hol a szívünk, vagyis a döntő helyzetekben kihez, mihez ragaszkodunk (24). Áldott legyen az Isten, hogy Ő ragaszkodik hozzánk, és Ő nem enged beleveszni bennünket a halálos örvényekbe. Ő megtart, megvált, megszabadít, megadja a mindennapit, az „elég” lelkületét. Az Úr adhat bővelkedést is egy időre, de soha nem engedi, hogy bedaráljon minket a mammon gépezete! ( Steinbach József igemagyarázata )
1 Vigyázzatok: kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, csak azért, hogy lássák azt, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. 2 Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. 3 Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, 4 hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged. 5 Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. 6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. 7 Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. 8 Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.
FELTÉTLENÜL KELL LÁTSZANI?
– 1. Minket, akik rendszeres kegyességi életet élünk, így ez életünk legfontosabb, éltető ritmusa, folyton kísért az, hogy ebben látszódjunk, ebben legyenek „sikereink”, vagyis ezt vegyék észre mások, és kellőképpen értékeljék. Bizony értékeljük is egymást ezen a területen, ami csak gerjeszti ezt a kísértést: „az komoly, hívő ember, a másik meg még csak úton van”. Ilyet is hallottam már, valakire utalva: „annak a hite csak ezüst, még nem arany”. Persze ugyanez felekezetek között is „működik”, el egészen odáig, hogy egyik felekezet a másik kegyességét nemcsak minősíti, hanem akár le is hitetlenezi a másikat.
– 2. Jézus Krisztus kijelentése sokkal többről szól, mint pusztán a magamutogató, öncélú, kirakatkegyesség és látszatkeresztyénség kritikájáról. Arról is persze! Amikor egymás előtt illendően viselkedünk, de mi van odahaza? Amikor kürtöltetünk magunk előtt, akár adományokat gyűjtve is. Vannak olyan tragédiák, amelyek után szinte versenyezünk az adományosztásban, a segítségben, annak hírül adásában. Tudjuk, hogy ez a világ csak így működik. Urunk nem is akar bennünket kivenni a világból, de megőriz bennünket abban a gonosztól (János 17,15), annak kísértéseitől, hogy mindenkor tudjuk, hol a határ. Ma mindenki úgy gondolja, legalábbis a kegyesek közül – Isten Igéjére hivatkozva – mindenki azt gondolja, hogy ő jót tesz, ő csak ad, neki igaza van. Ezért a kürtöltető világ hangzavarába mi is beállunk a saját kürtjeinkkel. Jézus int: Vigyázzatok!
– 3. A mi Urunk azonban ennél sokkal többet hangsúlyoz itt. Isten ismer, lát, tud rólunk, szeret, megváltott, az övéi vagyunk. A jutalmunk – Őbenne – már készen van. Tegyük csendes hűséggel, reménységgel és bizonyossággal a dolgunkat. Ennyi elég. Nem kell direkt látszani! Nem kell minden radaron feltűnni! Nem szabad „a verseny” halálos sodrásának még a közelébe se állni. Ne álljunk be a kürtöltetők sorába! (Steinbach József igemagyarázat)
43 Hallottátok, hogy megmondatott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.”
Ravasz László igemagyarázata
– 1. A törvény elrendeli a felebarát szeretetét. A felebarát szeretete azonban az emberi természet romlottsága miatt folyamatosan szűkült, saját népünk fiaira, házunk népére és a legszűkebb családtagokra. Az ember, a szeretet nagy parancsolatát egyre inkább csak erre a kis körre vonatkoztatta, a többire pedig, a közömbösségen túl, az ellenséges magatartást alkalmazta. A nagyon buzgó vallásos ember a maga ellenségét az Isten ellenségének tekintette, és istentiszteletébe is bevonta az ellenség szidalmazását, megátkozását (Zsoltárok 69,23–30).
– 2. Jézus hitetlenségnek tartja, ha csak azokat szeretjük, akik minket szeretnek (46–47). Az ellenség szeretete a tanítványság próbája. Isten felhozza napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és hamisaknak (45). Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte (János 3,16). Isten Fia, Jézus Krisztus még a kereszten is imádkozott az ellenségeiért, áldotta azokat, akik átkozták, jót tett azokkal, akik gyűlölték (44). Ő nem emlegette, hanem cselekedte az Isten szeretetét, mint az irgalmas samaritánus (Lukács 10,36–37).
– 3. Hol találunk ilyen embert? Csak Isten újjászülő kegyelme formálhat bennünket ilyenekké. Az újjászülő Isten azonban megváltó Isten is. Ebben a testben ugyanis mindig távol vagyunk az Úrtól (2Korinthus 5,6). Csakis az Isten tökéletes (48). Nekünk akkor van esélyünk, ha Ő vesz kézbe bennünket. Az evangélium éppen ez: az Ő irgalmassága kézbe vette durva életünket; csiszol, formál, megvált. Már elkezdődött a mi megváltásunk.
Az alábbi linkekre kattintva hallható, látható mai, bibliaórai áhítatunk:
https://www.youtube.com/watch?v=eXBjTczK4Z4
és 446. dicséretünk: Rád tekint már hitem..
Áldás, békesség!
Hegedűs Loránt
27 Hallottátok, hogy megmondatott: „Ne paráználkodj!”
– 1. A férfi és a nő viszonyának tisztasága a házasság medrében lehetséges. A meder nélküli folyó pusztít, a mederben szabályozott folyó pedig éltet. Isten rendje szerint az emberi élet, az emberi társadalom alapja a család. Itt teljesedhet ki igazán az emberi élet, a házasság örök hűségében, testi-lelki összetartozásában, védettségében, intimitásában.
– 3. Kísértés érhet a szemeinken keresztül, majd a kísértés végrehajtását a végtagjaink kezdik, közeledéssel, simogatással. Jézus alkut nem ismerő, kemény kijelentése arra utal, hogy a tiszta házasság állandó „irtás”, „szakítás”. A legkisebb megingás összedönti egész testünket, egész életünket, és valóban a gyehenna kezdődik el ott, ahol élvezetet, örömöt, boldogságot akartak: emberi módon, emberi indulattal (29–30).
– 4. Jézus sem szó szerint vette kijelentését, hiszen a szemek kivájása és a kezek levágása még ezután sem szünteti meg magát a gondolatot, amelyből a parázna cselekvés kiindul (28). Ezért imádkozik a zsoltáros tiszta szívért, amit csak az Úr újjászülő kegyelme teremthet meg benne (Zsoltárok 51,12). A tiszta szívű ember meglátja az Istent, mint szabadítót és megszentelőt (Máté 5,8).
– 5. A jézusi kijelentést a „gyakorlat” igazolja. Sok embert ismerek, akik nem tagadtak meg maguktól semmit: ételt, italt, nőt fogyasztottak ők bőséges választékban; és mi mindent műveltek még, ami ezzel jár. Ezek közül többüknek ismerem földi életük végét is: kiégett, összetört, megbetegedett, senkihez sem tartozó életekké lettek… Pedig élvezeti kultúránk ebbe az irányba halad. A nagy szabadságban nem kell megtagadnunk magunktól semmit, ami jól esik. Enni is csak azért nem eszünk, hogy a kor elvárásai szerint csontsoványra fogyjunk, és szemrevalók legyünk. Ebben nincs semmiféle önmegtartóztatás. Közben azonban egész testünk, lelkünk, életünk, környezetünk belepusztul ebbe.
– 6. A bűnök nem csak szexuális bűnök. Paráznaság az is, amikor valaki megunt valakit, valamit, és azt egy nemes indokra hivatkozva, lecseréli. Lehet, hogy a házasságában ezt nem akarja (nem meri) megtenni, de más területeken buzgón „újítgat”.
Hegedűs Loránt
TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM
25 Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj!
– 1. Az isteni törvény kifejezi Isten akaratát, életrendjét, amely nélkül minden a halálba hullik szét. A törvény továbbra is érvényben van, de a jézusi értelmezésben.
– 2. Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt (17). Az érvényben van, amíg ez a világ létezik. A törvényben kifejezett, éltető isteni akaratnak minden részlete érvényben van, még a legkisebb részlete is. Mindig ott kezdődik a pusztulás, ahol egy aprócska követ kimozdítanak a helyéről, és végül összedől az egész épület. A szervezetben egyetlen helyen megbomlik az egyensúly, és belehalunk. Ez nem konzervatív gondolkodás. Ez tény. Egyetlen apró részletet elhagyni Isten kijelentett törvényéből, vagy kimagyarázva, megalkudva relatívvá tenni, életveszély. Ezért nincs más választás, mint ezeket megtartani, tanítani; kitartani (18–19).
– 3. Jézus nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni (17). A pohár üresen is szép, de mégsem töltheti be lényegi rendeltetését. A poharat meg kell tölteni. Isten törvényét, a benne kijelentett, éltető, üdvözítő isteni szándékot be kell tölteni. Ezért jött Jézus Krisztus, és erre váltott meg bennünket is, hogy az Ő erejével készek legyünk szívből, örvendezve teljesíteni minden parancsolatban az Isten életes akaratát: kirakat tisztaság mellett megtisztuló élet, sokféle paráznaság helyett hűség és megelégedés, ne ölj helyett éltető szeretet! A törvény betöltésével egy új világkorszak vette kezdetét, az üdvkorszak, amely az Úr visszajövetelével lesz teljessé. Így lesz a törvényből evangélium, a holt betűből és paragrafusból élet, mások számonkéréséből bűnbánat… (Steinbach József igemagyarázata)
Hegedűs Loránt
„Ti vagytok a föld sója.”
13 Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. 14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15 Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. 16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.A só eloszlik, átjár, ízesít, megóv a romlástól. Óvni a világot a romlástól, átjárni az életet, mint kovász a tésztát, só az ételt: ez a mi szolgálatunk.
Isten a fény. Ez a fény Jézus Krisztus arcán ragyogott fel, és azok arcán, akik Őrá tekintenek. Amikor a napba tekintünk, fénylik az arcunk, de a fény nem a miénk; úgy kaptuk azt. A fény világosságot, reménységet, örömöt, utat és célt sugároz. A mi feladatunk, áldott kiváltság, hogy sugározzuk Isten Igéjét, üzenetét, evangéliumát. Jaj, ha véka alá rejtjük, ha megtartjuk magunknak, ha szégyelljük, ha nem vállaljuk fel, vagy meghamisítjuk a ránk bízott üzenetet.
A hegyen épített város nemcsak látszik, útba igazít, hanem hirdeti azt is, hogy Isten népe nem magányos szemlélődője hitének, hanem egy gyülekezet tagja, egy közösség része. A város viharban, vészben, ellenség dúlásában, éhínségben, tűzvészben, özönvízben is megáll; amíg csak lehet. A város puszta léte bizonyságtétel. Itt állok, másként nem tehetek. Csak akkor alkalmazkodom, ha földig lerontanak. Isten örökké megőriz! (Ravasz László)301. dicséret: Új világosság jelenék
Hegedűs Loránt
Kedves Testvérek!
Az alábbi linkekre kattintva hallhatjátok, láthatjátok úrnapi áhítatunkat:
„…gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget…”
12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. 13 Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, 14 hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: 15 „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! 16 A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.” 17 Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! 18 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. 19 Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket. 20 Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. 21 Miután továbbment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban apjukkal, Zebedeussal együtt rendezgették hálóikat, és őket is elhívta. 22 Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. 23 Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. 24 El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket. 25 Nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
ISTEN ORSZÁGÁNAK EVANGÉLIUMA GYÓGYÍT.
– 1. Sokan haltak meg mostanában körülöttünk, számunkra fontos emberek. Sokan súlyos betegek, testileg és lelkileg szenvednek, erőtlenek, mindenféle kínokban gyötrődnek. Persze, a jól ismert mondás szerint, az élet „orcátlanul” megy tovább, és a még egészségesek úgy bugyborékolnak tovább az élet izgalmas mocsarában, mintha ők sose halnának meg. Ezek odavetnek némi tanácsot, kezelést, hívő vigasztalást a vergődőknek, persze érdemben segíteni nem tudnak, és futnak tovább.
– 2. Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó, mert nemcsak hatalmasan hirdette a megváltás evangéliumát, hanem a megváltás előízét adta azzal, igazolva mennyei hatalmát, hogy meggyógyította a testi, lelki, mentális betegeket, mindenféle erőtlenséget, mindazt a sok nyomorúságot (23–25), amitől a halál árnyékának völgyében vergődünk, kimondva-kimondatlanul (12–17). Ő nem magának halászott embereket. Jézus nem valami elvnek, ügynek, identitásnak toborozott „katonákat” (18–22). Ő az Isten megváltó szeretetét ajándékozta a világnak, zsidóknak és pogányoknak egyaránt (15).
– 3. Az itteni gyógyulás azonban csak átmeneti. Az igazi gyógyulás az örök élet, az üdvösség, amely már „itt” elkezdődik, „odaát” kiteljesedik, a Jézus Krisztusban. Hitben járva, szeretjük ezt az életet, de mindennél szánalmasabbak vagyunk, ha nem látunk túl ezen az életen! (1Korinthus 15,19)
Hegedűs Loránt
„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével…”
1 Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3 Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! 4 Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” 5 Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, 6 és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 7 Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” 8 Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9 és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. 10 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” 11 Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.
– 2. Isten szava, Igéje, mint lelki kenyér élteti igazán az embert. Igen, kenyérrel is él az ember, de nem csak kenyérrel él az ember. Ugyanis az embert elsőrenden Isten szava élteti. Mi éltet? Mivel élsz? Ez itt a kérdés! Mert amivel táplálkozol, az vagy. Amivel élsz, olyan módszereket alkalmazol másokkal szemben is. A csak kenyér által táplált test, lelki kenyér nélkül: szívében, lelkében, testében „elhízik”, eltunyul, önző ösztönemberré lesz; létezik, de nem él (Jelenések 3,1).
– 3. Nem emlegetni kell az Igéket, hanem élni azokból, és élni azokkal; aszerint élni. Elgondolkodtató, hogy mi, akik hirdetjük és fogadjuk az Isten Igéjét, mennyire bízunk Isten Igéjének éltető, tápláló, megújító erejében a „testi világ” keretei között. Sajnos, ki kell mondani, egyre több az aggasztó jel arra nézve, hogy közöttünk is mindent elural a kenyér-kérdés, az ehhez társuló harmadik kísértés, az e-világi, „magasnak” tűnő, pedig nagyon is mulandó hatalom (8–9). Hirdetjük az Igét, és mindent zsigerből, testi emberként oldunk meg. Persze, vegyük figyelembe az evilági realitásokat, ne vessük le magunkat a magas toronyból, mert az öngyilkosság lenne! (5–7) De az evilági halálos realitásokban, ha csak szépen beszélünk az Isten Igéjéről, anélkül, hogy az Úr szavára hagyatkoznánk, és számolnánk az Isten hatalmával és megváltó szeretetével: akkor a gonosz győzedelmeskedett felettünk. (Steinbach József)
1 Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában: 2 Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! 3 Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” 4 János teveszőr ruhát viselt, derekán pedig bőrövet, tápláléka sáska volt és vadméz. 5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; 6 és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. 7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, 9 és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 10 A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. 11 Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. 12 Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.– 1. Csak két evangélium foglalkozik Jézus gyermekkorával, de mind a négy részletesen beszél Keresztelő Jánosról, mint Jézus előfutáráról. Keresztelő János szolgálata tehát döntő módon hozzátartozik Jézus szolgálatához. Keresztelő János tanít, de tanításában hangoztatja: aki utánam jön, az erősebb nálam, én vízzel, Ő majd Szentlélekkel fog keresztelni (11). Ez a szolgálatunk lényege: mindig kellenek Keresztelő Jánosok, akik az Isten kiáltó hangjai lesznek az élet pusztaságában mások számára (3), amiként bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról, és utána eltűnnek a színről, hogy a megváltó Jézus legyen minden mindenekben (János 3,30). Mi vízzel keresztelünk, aki utánunk jön, az végzi el a lényeget, az Szentlélekkel keresztel.
– 2. Kívülről tudom ezt az igeszakaszt, és most ragyogott fel számomra igazán: „…aki utánam jön…” (11) Amikor bizonyságot teszünk Jézus Krisztusról, elmondunk mindent, amit tudunk. De azzal a bizonyossággal tegyük ezt, hogy noha a mi szavunk erőtlen, „vízzel való keresztelés”, de utánunk jön az Úr, aki mindezt Lelkének erejével megpecsételi, igazzá, elevenné, élővé és hatóvá teheti sokak életében. Amit az Úr tesz hozzá szavainkhoz, az a megváltás, az az evangélium, az a keresztyénség! Kell a „keresztelői” szolgálat, de nem elég: Krisztus kell, az Ő Lelke kell. Ő minden hűséges szolgálat nyomában jár áldó hatalmával.
– 3. Gondoljuk végig mi mindent jelent ez: bűnvallás és bűnbocsánat (6); intés és vigasztalás (7–10); az áldozathozatal és a megtéréshez illő élet tekintetében (10). A mi intésünk riogat és megfélemlít; a Krisztusé megvigasztal, és nem félelemből, hanem hálából indít új életre. Mennyi baj, szenvedés szorongat mostanában testvéreket körülöttem. Vigasztalom őket, de szavam „vízkeresztség”, tehetetlen emberi szó, a kétségbeesetten egyedül vergődő betegek számára. De abban bízom, hogy Krisztusról szóló szavaim nyomán, utánam jön maga az Úr… (Steinbach József)
„Názáretinek fogják Őt nevezni.”
19 Heródes halála után, íme, az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek Egyiptomban, 20 és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek. 21 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. 22 Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik apja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea vidékére ment; 23 és amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják őt nevezni.”
Steinbach József igemagyarázata
– 1. Nagy Heródes (Kr. e. 37 – Kr. u. 4) meghalt (19). Meghalnak az e-világon leghatalmasabbak is, meghalunk mindnyájan, és utána meg kell állnunk az Úr színe előtt: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé…”, hogy kiderüljön, vajon Őneki kedvesen éltünk-e? Sok nyomorúságunk van, de ezek között is a legnagyobb, hogy egymás életére törünk (20); vagy nyíltan és rettenetesen, mint Heródes tette ezt; vagy kifinomult ügyeskedésekkel. Csak az Úr kegyelme tart meg a számadáskor! (2Korinthus 5,9–10)
– 2. Minket őriz az Úr az üdvösségben, mint Józsefet és családját. Még akkor is így van ez, ha ebben a világban már nem őriz meg bennünket, hanem hazahív örökkévaló országába. Milyen nyíltan szól Isten Igéje az emberi tényezőkről is, amelyek a hívő embernél is jelen vannak. Ne akarjuk ezeket folyton elfedni, letagadni! Lám, nem mindig szégyen idegenbe menekülni (2,13), nem mindig gyengeség félni, ahogy József sem Betlehembe ment vissza, mert ott Heródes kegyetlen fia, Arkhelaosz uralkodott, hanem északra, Názáretbe tért vissza (22).
– 3. Urunk mindent a kezében tart. József és családja életében ezekkel az eseményekkel is, mindent szépen intézett, miközben kijelentette magát (22), és az üdvösségünket munkálta, hogy beteljesedjék az Írás Jézus Krisztussal kapcsolatban (Ézsaiás 11,1), hiszen Názáret sarjat jelent (23). A kivágott, kipusztultnak tűnt törzsből új élet, új hajtás fakad; halálra ítélt életünk számára van reménység a Krisztusban. Még azok számára is, akiket megvet a világ, ahogy a názáretieket is megvetették.
„…szakított hát a gyümölcséből, és evett”
1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? 2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, 3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! 4 A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! 5 Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. 6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. 8 Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. 9 De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. 11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. 13 Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem. 14 Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! 15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. 16 Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. 17 Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! 18 Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! 19 Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! 20 Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. 21 Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. 22 Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen, 23 kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 24 És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet.
Gyakran tévesztik össze a bűnt a gyarlósággal, vagyis az ember, a földi ember életének természetes korlátozottságával. A Biblia más értelemben beszél a bűnről: ez az egész elbukott embert meghatározza. Nem azért vagyunk bűnösök, mert vétkeztünk, hanem azért vétkezünk, mert bűnössé lettünk.
„Megteremtette Isten az embert a maga képmására…”
26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. 27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28 Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! 29 Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! 30 Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.
Isten az embert megteremtette, megáldotta és megajándékozta. Így indult az élet, és ez így volt jó. Az engedetlenség azonban mindent elrontott. Az új teremtés, az új lehetőség Krisztusban jelent meg. Amíg az ember a kegyelmet elfogadva Isten világosságában törekszik élni és Krisztus arcának hasonlatosságára igyekszik elváltozni, addig valóban minden jó.
Kedves Testvérek!
“Vitéz Weinmann József Gyula üzenete:
Drága Nemzettestvéreim !
Egy nagyon fontos ügyben szólítanálak fel benneteket. Szeretnék egy imaláncot indítani az egész Kárpát-hazáért, Erdélyért és legfőképp a székelyföldi autonómiáért. Arra kérnék minden embert, nemzettől függetlenül, aki csak egyetért az autonómia törekvésekkel, hogy mondjon egy imát az ügyért. Holnap május 3.-án, magyar idő szerint déli 12 órakor, vagyis itteni 13 órakor, mélyedjünk el 5 percre, tegyünk félre minden más aktuális gondot és forduljunk Isten felé kérésünkkel, hogy tegye lehetővé számunkra az autonómia megvalósulását. Nagyon fontos, hogy pontos időben kezdjük, ezáltal összehangoljuk és így lesz csak igazán ereje az imánknak.
Isten áldjon minden igaz embert, aki támogatja és szívén viseli az ügyet.”
1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2 A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. 3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 4 Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 5 És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap. 6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! 7 Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. 8 Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. 9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. 10 Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. 11 Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. 12 Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó. 13 Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. 14 Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, 15 és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. 16 Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. 17 Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, 18 és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19 Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. 20 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! 21 És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. 22 Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön! 23 Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. 24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt. 25 Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó.
A teremtéstörténet nem tudományos magyarázat, hanem hitvallás. Hitvallás arról, hogy a világ, és benne mi magunk is Isten akaratából lettünk, és ő az, aki akkor is és ma is minden káoszban rendet és világosságot teremthet. Érdemes hozzá fordulni segítségért az összezavarodott világban, mert szavának újjáteremtő ereje van, és amit létrehoz, az jó.
.
Kedves Testvérek!
„…Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát…”
5 Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak.
6 Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből,
9 Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató.
Jobban szeretünk urak lenni, parancsolni, eseményeket meghatározni és magunk dönteni, vagy inkább szolgaként működünk szívesebben, irányítás alatt, önfeláldozó munkával? Akár így, akár úgy, azt tudomásul kell vennünk, hogy Krisztus az Ura minden embernek, ezért az a fontos, hogy akármit teszünk, életünkkel Krisztust szolgáljuk, mégpedig tiszta szívvel, odaadó lélekkel és jóakarattal.
„…hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”
1 Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.
4 Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
Annyi mindent képesek vagyunk megtenni azért, hogy jó dolgunk és hosszú életünk legyen ezen a földön, nekünk is és gyermekeinknek is. Igyekszünk szorgalmasan dolgozni és pénzt keresni, fontosnak tartjuk a rendszeres sportolást, tervben van a megfelelő diéta is, és azzal is törődünk, hogy kivegyük és élvezzük az évi szabadságot. Valóban szükséges lehet mindez a boldoguláshoz, de a mai igében arról van szó, hogy akkor lesz jó dolgunk, ha tiszteljük apánkat és anyánkat. Vagyis ha tiszteljük és követjük azt az élettapasztalatot és hitbeli elköteleződést, amiben az előttünk járók éltek.
“Az Úr javamra dönti el ügyemet” (Zsolt 138,8).
Isten, aki elkezdte, el is végzi a munkát, amelyet lelkemben elindított. Az Úr törődik minden velem kapcsolatos dologgal. Figyeli, ami bennem jó, de nem tökéletes, megtartja és tökéletessé teszi azt. Milyen vigasztaló ez, mert magamtól nem tudnám tökéletességre vinni a kegyelem művét. Efelől egészen bizonyos vagyok, hiszen mindennap vétkezem, és idáig is csak az Úr segítségével tudtam fejlődni. Ha az Úr elhagyna, minden korábbi tapasztalatom semmivé lenne és elvesznék. De az Úr ezután is megáld. Tökéletesíti hitemet, szeretetemet, jellememet, életművemet. Mindezt azért, mert Ő elkezdte a munkát bennem. Isten adta belém a tökéletesség utáni vágyat. Ő segítette bizonyos mértékig már el is érni azt. Ő soha nem hagy semmit félbe, ez teljesen idegen lenne dicsőséges lényétől. Tudja, hogyan vigye véghez kegyelmes szándékát, és noha saját bűnös természetem szövetkezik a világgal és az ördöggel, hogy munkáját hátráltassa, én mégsem kételkedem ígérete beteljesülésében. Be fogja végezni munkáját bennem, és mindörökké dicsérhetem majd Őt.
Kedves Testvérek!
Kedves Testvérek!
Mai igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: Efezusbeliekhez írott levél 5 részének 1–14. versei
„…éljetek úgy, mint a világosság gyermekei”
14 Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világosság. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.”
Különös nyomatékkal tanít bennünket az apostol az Efezusi levél fejezetein keresztül a keresztyén életvitelre. Ma a sötétség és világosság ellentétpárja van előttünk, amely nem csupán természeti törvényszerűség, hanem minőségi kérdés is. A világosság kiszorítja a sötétséget, Krisztus a világ világossága, aki feltámadásával elűzte a sötétséget, a halált, és ezek cselekedeteit. Húsvét reggelének reménykeltő fénye ragyog be bennünket, Isten irgalma és hűsége „minden reggel megújul” (JSir 3,23).
Fogadják szeretettel bibliaórai áhítatunkat (alább a két youtube-linken), valamint napi igei elmélkedésként Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza című áhítatos könyvének következő szakaszát.
“Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel 2,11).
Az első halált el kell szenvednünk, hacsak az Úr még a mi életünkben nem jön vissza. Várjunk tehát rá félelem nélkül, mindig készen, hiszen Krisztus győzött a halálon: nem szomorú mélység az már, hanem a dicsőségbe vezető út.
Nem az első, hanem a második haláltól kell félnünk; nem attól, hogy lelkünk elválik a testünktől, hanem hogy véglegesen elszakadunk Istentől. Ez a valódi halál. Ez a halál megöli a békességet, örömet, boldogságot, reménységet. Ha Istent elvesztettük, mindent elvesztettünk. Ez a halál sokkal rosszabb annál, amikor csak megszűnünk létezni. Olyan lét ez, amelyből hiányzik a létezésnek értelmet adó élet.
Ha azonban Isten kegyelméből mindvégig kitartunk a szent harcban és győzünk, a második halál nem teheti ránk jeges kezét. Akkor nem kell félnünk a haláltól és a pokoltól, mert elnyerjük az “élet koszorúját”, mely soha el nem hervad. Mennyire megerősít ennek tudata a küzdelemben! Az örök élet megéri, hogy egész életünkön át küzdjünk érte. Érdemes harcolnia második halál elkerüléséért.
Urunk, adj hitet a győzelemhez, és add kegyelmedet, hogy sértetlenek maradjunk, amikor a bűn és a Sátán a sarkunkba szegődnek!
Hegedűs Loránt
“Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket” (Zsolt 146,8).
Görnyedezem? Terjesszem ezt az ígéretet sürgősen az Úr elé! Olyan Istenünk van, akinek lényéből fakad, hogy kész örömmel felemelni a görnyedezőket. A bűn terhel, vagy a bűntudat emészt? Akkor Jézus Krisztus váltságműve emeljen fel és nyugtasson meg! Ó, Uram, emelj fel a te irgalmad szerint!
Nehéz gyászom van, vagy alaposan becsaptak? Itt ismét a Vigasztaló az, aki megerősíthet. Milyen jó nekünk, hogy a Szentháromság egyik Személyének éppen Vigasztaló a neve. Ő valóban vigasztalónk, és munkájára a Dicsőségesnek különleges gondja van.
Sokan már annyira meggörnyedtek, hogy csak az Úr Jézus képes feloldani őket, Ő ezt meg tudja tenni és meg is teszi. Fel tud emelni, hogy újra egészségesek legyünk, reménykedjünk és megvidámodjunk. Sokszor megtette ezt már, amikor próbák alatt voltunk, higgyük hát, hogy Ő, aki ma is ugyanaz a Megváltó, szerető gonddal bánik velünk ezután is. Így, akik ma görnyedezők és bánatosak vagyunk, nemsokára magasan szárnyalunk, gúnyolóink pedig mind megszégyenülnek majd. Milyen tisztesség, hogy maga az Úr emel fel minket! Ne félj a terhek alatt görnyedezni, mert így tapasztaljuk meg Isten felemelő hatalmát.
Hegedűs Loránt
“Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét” (Péld. 19,17).
Könyörületből kell adnunk a szegényeknek. Nem azért, hogy mások lássák, és dicsérjenek érte, még kevésbé azért, hogy saját céljainknak megnyerjük őket. Együttérzésből kell segítenünk rajtuk.
Ne számítsunk arra, hogy bármit is visszafizet a szegény, még hálát se várjunk. Tekintsük úgy az adakozást, hogy kölcsön adtunk az Úrnak. Isten fog megfizetni érte, és ha Őrá nézünk, akkor ne tekintsünk másokra. Milyen nagy kegyben részesít minket az Úr, ha megengedi, hogy kölcsön adjunk neki. Boldog lehet az a kereskedő, akinek üzleti könyveiben az Úr neve szerepel. De kár lenne, ha a neve mellett valami jelentéktelen összeg állna: legyen az minél nagyobb. Segítségünkre van ebben a legközelebbi, utunkba kerülő szűkölködő.
A visszafizetésre egyáltalán nem volna szabad gondolnunk, és mégis megígéri itt azt az Úr. Áldott legyen az Ő neve, mert az Ő megfizetésre vonatkozó ígérete értékesebb az ezüstnél és aranynál.
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mondjatok-dicseretet
“Az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róm 1,17).
Tudok hinni és hiszek is az Úr Istenben, és ez a hit életben tart. Szeretném, ha azok közé számláltatnék, akik igazságban éltek, de ha tökéletes is volnék mindenben, akkor sem próbálnék meg a saját igazságomra alapozva élni. Az Úr Jézus váltságművére támaszkodom. Csakis és egyedül az Őbelé vetett hit által élek. Ha képes volnék tűzre adni testemet az Úr Jézusért, akkor sem a magam bátorságában és állhatatosságában bíznék, hanem egyedül hit által élnék.
Hitben élni sokkal biztonságosabb és boldogabb dolog, mint érzéseinkre vagy cselekedeteinkre támaszkodni. A szőlővesszőnek jobb a szőlőtőkén, mintha attól elszakadva élne. Nagyszerű és szent dolog az Úr Jézushoz ragaszkodva élni, mindent Belőle meríteni. Ha a legigazabb ember számára is ez az élet egyetlen lehetősége, mennyivel inkább az nekem, szegény bűnösnek!
Uram, én Benned hiszek. Benned bízom. Mi más jelentheti számomra az életet? Csak azt, hogy Benned bízom. Tudom, hogy ez így van, ezért Benned akarok maradni mindvégig.
https://www.youtube.com/watch?v=KVuVlvoVltg
“Veled leszek… Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józs 1,5).
Gyakran idézik ezt a Józsuénak szóló ígéretet; ez az alapja az újszövetségi Igének: “Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsid 13,5).
Szeretteim, küzdelmes élet vár ránk, de a Seregek Ura velünk van. Nagy, de lelkileg ingadozó népet kell vezetnünk? Ezen ígéret szerint megkapjuk a hozzá szükséges józanságot és bölcsességet. Ravasz és hatalmas ellenséggel kell megküzdenünk? Ebben az ígéretben rejlik a győzelemhez szükséges erő. Nagy örökséget kell elnyernünk? E jel alatt célhoz érünk, hiszen maga az Úr van velünk.
Mert bizony jaj lenne nekünk, ha az Úr elhagyna bennünket. Mivel azonban erre sohasem kerülhet sor, nyugtalanságunk viharai Isten hűségének hullámain megnyugodnak. Az Úr soha nem hagy el bennünket. Történjék bármi, Ő mellettünk lesz. Barátok cserbenhagyhatnak, segítségük sokszor csak olyan, mint az áprilisi zápor, Isten azonban hűséges, Jézus Krisztus mindörökké ugyanaz, és a Szent Szellem bennünk marad.
Én lelkem, légy ma is nyugodt és bizakodó. Ha gyülekeznek a felhők, az Úr szétoszlathatja őket. Mivel Isten nem hagy el; a hitem se hagyjon el; mivel Ő nem távozik el mellőlem, én sem akarok eltávozni mellőle. Így hitben békességre találok.
“Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti” (Péld 16,7).
Vigyáznom kell arra, hogy útaim az Úr előtt kedvesek legyenek. De még így is lesznek ellenségeim. Talán éppen azért, mert bátor vagyok az igazat cselekedni. Milyen nagyszerű ígéret ez a mai! Amikor az emberek dühösködnek, az Úr megmutatja (nekem) dicsőségét: lecsendesíti haragjukat úgy, hogy nem kell félnem tőlük.
Istennek hatalmában áll ellenségemet megakadályozni abban, hogy ártson nekem, akkor is, ha nagy kedve volna hozzá. Lábán is üldözte Jákóbot, mégsem árthatott neki. Isten meggyőzheti haragos ellenségemet és barátságosra hangolhatja. Így tett Ézsauval, aki testvéri öleléssel várta Jákóbot, holott az attól tartott, hogy fivére kard élére hányja családjával együtt. Az Úr a legdühösebb ellenséget is Krisztusban testvérré és munkatárssá változtathatja, mint ahogyan Sault is azzá tudta tenni. Bárcsak mindenkor ez történne az evangélium üldözőivel!
Boldog az, akivel szemben olyanok lesznek ellenségei, mint az oroszlánok Dániellel: békességesek és barátságosak. Ha eljön halálom, a végső ellenség, kívánom, hogy békességben tudjak szembenézni vele. De most arra kell törekednem, hogy mindenben kedves legyek az Úrnak. Hitben és szentségben éljek, mert csak ebben gyönyörködik a Magasságos.
.
Áhítatos gondolatok (2020. április 17.)
Fogadjátok szeretettel testvérünknek, dr. Balla Péternek áhítatos gondolatait, a tegnapi, bibliaórai igével kapcsolatban: (Pál apostolnak az Efézusbeliekhez írt levele 1.1-14)
https://peterballa.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/ahitatos-gondolatok-a-kre-htk-kozossegenek.html
Áldás, békesség!
https://www.youtube.com/watch?v=NNdU2YmrXXA&feature=youtu.be
50 Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
53 mindig a templomban voltak, és áldották Istent.
Amikor Jézus eltávozott a földi világból, akkor a legszebb és legmaradandóbb jelét adta az emberekkel való közösségnek: miközben elemelkedett a földről, folyamatosan áldotta a tanítványokat. Ők pedig örömmel telve mentek vissza a városba, „…és áldották Istent”. A keresztyénség fő jelképe az áldás. Istentiszteleteink is áldással érnek véget. Az áldás következménye: áldott lehetek, és áldhatom, dicsérhetem Istent.
36 Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!
Jézus feltámadás utáni földi életének legfőbb jele az a valóságos jelenlét, ahogyan beszélget a tanítványokkal, és együtt is eszik velük. A tanítványok nemcsak Jézus életének, tanításának, gyógyításainak és csodáinak tanúi, hanem igazi jelenlétének is. Mi sem elégedhetünk meg kevesebbel, mint Mesterünk nyomában haladva az ő tanújának lenni. Hiszen ha mi találkoztunk a feltámadt Krisztussal, akkor az erről való tanúság a legfőbb jó, amit tehetünk. Így kaptuk mi is a hitet, és így adhatjuk mi is tovább.
.
Kaptuk… küldjük:
Kedves Testvérek!
Egyre nagyobb aggodalommal figyeljük miniszterelnökünk, az egészségügyi kormányzat, a rendvédelmi szervezetek, az önkormányzati és alapellátást biztosító dolgozók, a gyógyszerészek, a mentősök, az orvosok és ápolók fáradtságot nem ismerő, a fertőzés kockázatát vállaló, erőfeletti munkálkodását. Óriási teher van vállukon, hogy minden törvényes eszközzel oltalmazzanak és segítsenek bennünket, magyar embereket, szeretett és a múltban sokat szenvedett magyar hazánkat. Ugyanakkor külföldről és belföldről egyaránt rendszeresen nemtelen támadások érik hazánkat, miközben a hazai ellenzék állásfoglalásaiban az építő konstruktivitás helyett fősodratban most is inkább a romboló destruktivitást választja. Hálás köszönetünk kifejezése mellett ezért hát kiemelten
imádkozzunk azokért, akik igaz emberségükről tesznek tanúbizonyságot ezekben a vészterhes időkben. Felhívásunk pedig józanítsa azokat, akik még most sem képesek felülemelkedni számos esetben nemzetellenes gyökerű előítéleteiken.
Kérjük, mindenki továbbítsa ezen imát minél több embernek.
Az Úr legyen előtted, hogy az igaz útra vezessen Téged.
Az Úr legyen melletted,hogy karjaiba zárjon és oltalmazzon Téged.
Az Úr legyen mögötted,hogy megőrizzen Téged a gonoszok álnokságától.
Az Úr legyen alattad,hogy felfogjon ha elesel, és kihúzzon Téged a csapdából.
Az Úr legyen benned,hogy vigasztaljon Téged, ha szomorúság nehezedik Rád.
Az Úr legyen körülötted,hogy megvédjen Téged, ha ellenség,vagy súlyos betegség ront Rád.
Az Úr legyen fölötted, hogy áldás szálljon Rád.
Így áldjon meg Téged a jóságos Isten!
“Minden magyar felelős minden magyarért!” (Szabó Dezső)
Ha tehetjük, maradjunk otthon!
https://www.youtube.com/watch?v=immkU6FBUCM
.
Győrffy Sándor testvérünk szeretettel kíván gyülekezetünknek áldott Húsvétot Ady Endre versével:
Volt egy Jézus.
Szent elgondolás: volt egy Jézus,
Ki Krisztus volt és lehetett
És szerette az embereket.
Ő mondta: fegyvert a fegyverrel
Győzni s legyőzni nem szabad:
Jézus volt, Krisztus: legigazabb.
Az emberek úgy elrosszultak
(Hiszen nem voltak soha jók):
Most Krisztus-hitünket csúfolók.
Pedig ma is élhet. Föltámadt,
Ki Krisztus és nagyon nagy úr,
De él másképpen és igazul.
Járj köztünk, drága Isten-Ember,
Tavasz van, nőnek a gazok
S kevesek az igaz igazok.
Úgy látlak, ahogy kigondoltak:
Egy kicsit véres a szived,
De én-szivem egészen tied.
1 Ezután valamennyien elindultak, és elvitték őt Pilátushoz. 2 Ott így kezdték vádolni: Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király. 3 Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig ezt felelte: Te mondod. 4 Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben. 5 De azok még erősebben kiáltozták: Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig. 6 Pilátus ezt hallva megkérdezte: Galileából való ez az ember? 7 Amikor pedig megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már jó ideje szerette volna látni, mert hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. 9 Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. 10 Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. 11 Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak. 13 Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, 14 és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek hallgattam ki, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok. 15 De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: 16 megfenyítem tehát, és elbocsátom. 17 Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot. 18 Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk! 19 Ez az ember a városban történt lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe. 20 Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. 21 De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! 22 Ő azonban harmadszor is így szólt hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom. 23 De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. 24 Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: 25 szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. 26 Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27 Követte őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik jajgattak, és siratták őt. 28 Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok, 29 mert íme, jönnek majd napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! 30 Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal? 32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. 33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 34 Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin. 35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! 36 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, 37 és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! 38 Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. 39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! 40 De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! 41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. 42 Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! 43 Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban. 44 Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. 45 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. 46 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt. 47 Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt. 48 És az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza. 49 Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt. 50 Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, 51 aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát. 52 Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53 Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. 54 Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat. 55 Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. 56 Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
341. dicséret: Ó, Krisztusfö, te zúzott..
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/krisztusf-te-z-zott
.
Győrffy Sándor testvérünk szeretettel ajánlja Nektek Rozványi Dávid versét Nagyszombat alkalmából:
Rozványi Dávid:
Nagyszombati csend
Csend van, nem történik semmi sem,
a Messiás sírjában pihen,
az apostolok ajtók mögött félnek.
Mária arca könnytelen,
könnyei elapadtak pénteken.
Magdala zokog,
hiszen meghalt a remény.
Péter lehajtja fejét,
nehezíti három árulás.
Csak Pilátus és a negyedes fejedelem
koccint a barátságra,
hisz összeköti őket a közös gyávaság,
s a közös bűnnél nincs erősebb habarcs.
Csak Kaifás imádkozik elégedetten,
hisz az ő szemében a megfeszített
csak egy lázadó,
ki Izraelt pusztulásba döntené.Csend van, nem történik semmi sem,
a Messiás sírjában pihen,
a templomőrség őrzi a sírkövet,
nem tudják: az élet csendesebb,
de erősebb is, mint a halál,
követ hengerítve napfényre talál.
.
Nagypénteki esti áhítat:
Győrffy Sándor testvérünk küldi szeretettel ezt a verset gyülekezetünk tagjainak:
Reményik Sándor: Nagypénteki szertartás
Ágyam fölött, a feszület fölött
Karácsonytól egész Nagypéntekig
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.
(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)
Hű zöldje végül mégis elkopott
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.
Éreztem: nálam tovább nem marad
Nem bírja lelki szárazságomat,
S egy durvább illetésre szertehull.
De nem ily halált szántam én neki.
A kemencében énekelt a tűz,
Zsoltároztak a lángok lelkei.
A száraz ágat helyéről levettem,
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, –
S a tüzes kemencébe bevetettem.
Nagyot lobbant, – és színes lett a láng.
Erdők nagyságos tömjén-illata
Elborította rögtön a szobát.
A száraz ágból kiröppent a lélek,
Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek,
És hittem én is: hátha mégis élek…
Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze legyen.
Az ólomszínű éji ég alatt
Langyos, ébresztő áramlat haladt,
És gyermekkorom ölén, a hegyen
Rügyet bontott a borostyánbokor.
.
Nagypénteki igehirdetés
Áldás, békesség!
.
Tasnády Hajnalka és Hajdú Lajos testvéreink küldik sok szeretettel gyülekezetünk tagjainak:
Dsida Jenő: Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.
.
NAGYCSÜTÖRTÖKI PASSIÓ
Az alábbi linkre kattintva látható és hallható a nagycsütörtöki passió, vezető lelkipásztorunk és dr. Mészárosné Hegedűs Zsuzsa szolgálatával:
1 Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.
2 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.
6 Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.
A titkolózásba burkolt félelem és nyereségvágy sok sátáni terv táptalaja. Az ezen a talajon burjánzó leleményesség nemcsak egész életünket megronthatja. Mi ne annak a módját keressük, hogyan iktathatjuk ki az életünkből és hogyan szolgáltathatjuk ki az Urat, hanem annak az útját, hogyan engedhetünk neki egyre nagyobb teret, és hogyan szolgálhatjuk őt.
29 Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind!
38 Kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa őt a templomban.
„Isten országa” és annak közelsége emberfeletti erőt adott a szenvedés útján haladó Jézusnak – és óriási erőt adhat a világban nekünk is. Ebben jelent segítséget, ha az Úr felszabadító közeledésének a jeleit észleljük a szemünk előtt kibontakozó természetben és Krisztus szavának hallgatásában is.
25 És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban.
26 Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek.
A rettenetes félelem, amivel Urunk mai beszéde szembesít, nemcsak fájdalmasan bénít, hanem szinte hajt a megszabadulás felé. Arra irányítja sóvárgó tekintetünket, aki közeledik: „…meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel” (27). Jézusra tekintve egyenesedhetünk fel, és emelhetjük fel fejünket (28) még a legnagyobb szorongattatás közepette is.
.
Virágvasárnapi esti áhítat (2020. április 5.)
Úrnapi áhítatunk keretében kérjük, olvassátok el dr. Balla Péter mai napra ajánlott „Virágvasárnapi gondolatok” című írását, hallgassátok meg Hegedűs Zsuzsa énekét, majd olvassátok el Hegedűs Gyöngyi Virágvasárnapra írt versét.
dr. Balla Péter írása:
https://peterballa.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/viragvasarnapi-gondolatok—2020.04.05..html
Hegedűs Zsuzsa éneke:
https://drive.google.com/file/d/1WCxxXQZIaU2e0ShpfqGDTGXhuGr02mfF/view
Hegedűs Gyöngyi verse:
Virágvasárnap 2020.
nem a présben alakul
ki bűneinkre megvakul
míg formálja a színeket
kondenz csak a lélegzet
a virágvasárnapi égen
a felmentés nem ítélet
fejsze nélkül a kereszt
fák lombjára vettetett
.
Virágvasárnapi Áhítat és dicséretek (2020. április 5.):
áhítat: lelkipásztorunk igehirdetése:
https://www.facebook.com/109054517252208/videos/3944975965520226/
Virágvasárnapi dicséreteink (468. és 331. énekeink):
https://www.facebook.com/109054517252208/videos/550990922197718/
.
A bibliaolvasó kalauz szerinti napi igénk (2020. április 4.):
Lukács evangéliuma 21,5-19:
5 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt:
6 Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.
7 Ekkor azt kérdezték tőle: Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez megtörténik?
8 Ő pedig így válaszolt: Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Eljött az idő! De ti ne kövessétek őket!
9 Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég.
10 Azután így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad,
11 mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.
12 De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért.
13 De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.
14 Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre,
15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.
16 Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek,
17 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért.
18 De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről.
19 Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.
Minden élethelyzetünk alkalom arra, hogy Jézus szerint éljük meg azt, tanúságot téve ezzel róla. Ne túlélni vagy megúszni akarjuk a nehéz helyzeteket, hanem ismerjük fel az alkalmat!
mai dicséretünk:
Ébredj bizonyság tévő Lélek:
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/bredj-bizonys-gtev-l-lek
.
A bibliaolvasó kalauz szerinti napi igénk (2020. április 3.):
Lukács evangéliuma 21,1–4.
1 Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják.
2 Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba,
3 és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.
4 Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.
Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. Az özvegyasszony Istenben bízik, tőle várja a gondoskodást, mindenestül Isten tulajdonának tudja magát, ezért nem a maradékot adja, hanem mindenét Isten kezébe teszi, hogy Isten rendelkezzen vele.
- ének: Ki Istenének átad mindent
https://www.youtube.com/watch?v=Szkh4I3P39k&list=RDTwESSLQ4WLc&index=5
.
Bibliaórai áhítat (2020. április 2.)
A következő linkekre kattintva látható és hallható mai bibliaórai áhítatunk vezető lelki-pásztorunktól, valamint virágvasárnapra készülve, hangolódva, hallható segéd-kántorunk – Kun Rajmund – orgonajátéka.
Bibliaórai áhítat:
https://www.facebook.com/109054517252208/videos/636345520249710/
segéd-kántorunk: Kun Rajmund orgonajátéka:
https://www.youtube.com/watch?v=HkSS5Ce-Q-Y&feature=emb_logo
.
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján (2020. április 1.)
„Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.Mert az ő számára mindenki él.”
( Lk 20,27–40)
27 Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
28 Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.
29 Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül.
30 Ekkor a második vette el az asszonyt,
31 aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket.
32 Végül meghalt az asszony is.
33 Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt?
34 Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek,
35 de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek.
36 Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.
37 Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.
38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.
39 Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad.
40 És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.
Van feltámadás és örök élet: az örök Isten osztja ezt meg a hozzá kötődőkkel. A Krisztusban megtisztított személyiségünket megőrizzük a feltámadás után is, hiszen „név szerint” azonosíthatók, felismerhetők leszünk. A feltámadás utáni élet azonban más minőségű lesz: beteljesedett élet. Élő reménységünk, hogy akik Krisztusban hunytak el, Krisztusban örökké élnek.
mai dicséretünk:
Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét:
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jer-kerjuek-isten-aldott-1
.
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján (2020. március 31.)
„Adjátok meg… Istennek, ami Istené!”
( Lk 20,20–26)
20 Ezután szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust egy kérdéssel tőrbe csalják, és átadhassák a hatóságnak és a helytartói hatalomnak.
21 Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.
22 Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
23 Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk:
24 Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők ezt felelték: A császáré.
25 Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
26 Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.
„Adjátok meg… Istennek, ami Istené!”. Gyakran tévedünk el életünk értékei és feladatai között. Kire szánjam az időmet, forrásaimat? Melyik kötelességem, feladatom, kapcsolatom a fontosabb? Ha életünk közepét odaadjuk annak, akit illet, akkor ő rendezi el maga körül a többit, és mutatja meg, hogy kinek mivel tartozunk.
mai dicséret:
KI ISTENÉNEK ÁTAD MINDENT:
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/ki-istenenek-atad-mindent
.
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján: 2020. március 30.
( Lk 20,9–19)
9 Azután ezt a példázatot mondta a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott.
„A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő”. Isten csodálatos győzelme, hogy arra a kőre építi lelki templomát, amelyet a hivatalos „építők” megvetettek. A keresztre feszített Jézus lett a lelki templom sarokköve, az egyház fundamentuma.
.
Úrnapi igehirdetés és dicséret (2020. március 29.)
Az alábbi linkekre kattintva hallható és látható vezető lelkészünk úrnapi igehirdetése, valamint a mai dicséret.
.
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján (2020. március 28.)
„Az én házam imádság háza lesz”
( Lk 19,45–48)
45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,
46 ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
47 Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt,
48 de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.
Jézus templomtisztítása azt jelentette, hogy Isten szeretné az egész istentiszteletet megújítani. Éppen ezért váltott ki gyilkos indulatot a főpapokból és az írástudókból. Mégsem tudtak Jézussal mit kezdeni, mert szavai erővel és hatalommal voltak tele. A mi istentiszteletünk is – történjen az a templomban vagy az életünkben – csak akkor lesz Istennek tetsző, ha ott Jézus cselekszik, és az ő szava hangzik.
mai dicséretünk:
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-egyhaznak-a-jezus-a
.
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján, és egy vers (2020. március 27.)
„Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!”
( Lk 19,41–44)
41 Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,
42 és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.
43 Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak,
44 földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.
Jézus együtt érez népével. Fáj neki a tudat, hogy az Isten nélkül járt út pusztulásba vezet. Intő példa ez mindenkinek, aki nem ismeri fel Jézus látogatásának idejét az életében, de a kegyelem szava is egyben: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…”
Az ajánlott vers:
Illyés Gyula – A Házad Itt Áll /szaval: Mensáros László/ : https://www.youtube.com/watch?v=WOcoXSzJjHg
Bibliaórai igemagyarázat:
https://www.facebook.com/109054517252208/videos/438941703573757/
.
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján (2020. március 25.)
„Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van”.
( Lk 19,11–27)
11 Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa.
12 Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.
13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.
14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.
15 Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett.
16 Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert.
17 Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött!
18 Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert.
19 Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon!
20 Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem.
21 Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.
22 Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el?
23 Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg?
24 Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!
25 Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!
26 De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.
27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.
Ez a példázat újra emlékeztet bennünket arra, hogy egyrészt Isten feladatot ad a szolgáinak, másrészt számon is kéri az elvégzett munkát. Mindkettő a kegyelem jele. Kegyelem, hogy Isten ránk bízza saját kincsét, és kegyelem, hogy ez a kincs az életünkben gyarapodhat. Ne féljünk hát szolgálni mindazzal – még ha kevés is –, amit Istentől kaptunk.
- dicséretünk:
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/uram-isten-siess
Ady: Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Bessenyei Ferenc szavalata:
https://www.youtube.com/watch?v=-RmyFxUXy14
.
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján (2020. március 24.)
„Ma lett üdvössége ennek a háznak…”
( Lk 19,1–10)
1 Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta.
2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.
3 Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.
4 Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5 Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.
6 Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta.
7 Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg.
8 Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak.
9 Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.
A görög nyelvben az üdvösség szó jelentése: szabadítás, megmentés. Mikor mondja azt Jézus, hogy „Ma lett üdvössége ennek a háznak…” (10), azaz ma lett szabad ez a ház? Miután Zákeus kész lemondani az anyagi javairól. Egy ház, egy család, egy élet akkor tud igazán szabad lenni, ha nem köti már a pénzhez való titkos ragaszkodása. Isten kegyelme olyan nagy, hogy még a pénz rabságából is ki tud szabadítani.
A napi ige mellé küldjük Dr. Csókay András római katolikus idegsebész bizonyságtételét, ami a jelen helyzetben különösen aktuális; hallgassátok figyelemmel.
.
Napi ige és imádság (2020. március 23.)
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján:
„Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.” (Lk 18,35–43)
35 Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult.
36 Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi az.
37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38 Ekkor így kiáltott fel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!
39 Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
40 Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle:
41 Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak.
42 Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott.
43 És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.
Három utat tett meg a jerikói vak azon a napon. Először kiment koldulni. Másodszor, otthagyva a kolduló helyét, odament Jézushoz. Végül pedig, gyógyulását követően Jézus után ment, és dicsőítette Istent. Hisszük, hogy ez a történet rólunk is szól? Mert ha igen, akkor tudjuk, hogy Isten ki akar mozdítani a kolduslétből, ezért odaküldi a közelünkbe Jézust. Ha hiszünk az evangélium szavának, akkor megtapasztaljuk, hogy van gyógyulás. Onnantól pedig nem marad más, mint Isten dicsőítése.
Örökkévaló Istenem!
Köszönöm Neked, hogy magyarnak teremtettél és megengedted nekem, hogy e nép szenvedéseiben, gyászában, dicsőségében és szégyenében részt vegyek.
Vallom előtted bűneinket, amelyek az én bűneim is: szívünk kemény, értelmünk balgatag, hitünk ingadozó és a lelkünk pártos. Meghajtjuk fejünket ostorod alatt és vezekelünk a porban és hamuban.
De ígéreteid igazak és ámenek. Hisszük, hogy szövetséget kötöttél velünk és atyáinkkal és tudjuk, hogy az ég és föld megrendülhet, de ezt a szövetséget Te meg nem rontod soha. Hisszük, hogy ha Hozzád térünk és Te leszel egyetlen Urunk, feltámad a mi világosságunk. Könyörgök Hozzád, töltsd ki Szent Lelkedet erre a népre!
Tartson bűnbánatot böjtöléssel, sírással és kesergéssel és úgy térjen meg Hozzád, a mi Istenünkhöz, mert könyörülő és irgalmas vagy Te, késedelmes a haragra és nagy-kegyelmű.
Vidd ezt a népet üdvösséges önismeretre, hogy lássa meg bűneit és gyűlölje meg; forduljon el attól, ami vesztét okozta s tegye rá életét a Te ígéretedre. Gyomlálj ki közülünk minden pártosságot, Ellened való lázadást és egymás közötti viszályt és növeld meg a mi hitünket történelmi hitvallásunkban és emberi méltóságunkban. Legyünk a Te néped; és ne lehessünk másképpen magyarok, csak mint a Te néped.
Kezedben van nemzetünk jövendője. Nem kutatjuk, mit hoz, csak Te magad jöjj. Egyengetjük a Te ösvényeidet és készítjük számodra az utat. Imádkozó magyarok tábora egyre nő, szentséges öltözetükben siet a Te néped a Te sereggyűjtésed napján. Királlyá koronázzuk magunkat és népünk felett a Te Szent Fiadat és nemzeti jövőnket, egész történelmünket odaszenteljük a Te dicsőségedre. Szánj meg és válts meg minket, Szenteknek Szentje!
Ámen.
Ravasz László
.
Úrnapi esti áhítat: (2020. március 22.)
Az alábbi linkekre kattintva hallható és látható vezető lelkészünk Úrnapi igehirdetése, ill. kántorunk zenei aláfestése:
vezető lelkészünk igehirdetése:
https://www.facebook.com/109054517252208/videos/212530089955328/
kántorunk zenei aláfestése:
https://www.facebook.com/109054517252208/videos/617268692448799/
Áldás, békesség
.
Úrnapi szolgálat (2020. március 22.)
Kedves Testvéreim!
Ez az első vasárnap, amikor nem tarthatunk istentiszteletet a Hazatérés Templomában a Kormányunk által kihirdetett egészségügyi veszélyhelyzet miatt. Mindez Presbitériumunk, de az MRE Zsinatának elnöksége határozata szerint is gyülekezeti tagjaink védelmét szolgálja.
Ugyanakkor igei üzenet nélkül egyetlen pásztor sem hagyhatja a nyáját, épp ezért küldöm szeretettel annak a Héder Jánosnak az igeszolgálatát, aki templomunkban is hirdette már az Igét, s Bacsi János kántorunk földije, akinek jóvoltából jutott el hozzánk ez a felvétel. A múlt vasárnap, március idusán emlékezhettünk Kárpátalja Horthy kormányzósága alatti hazatérésének évfordulójára is a nemzeti összetartozás “Nélküled” című dalával, így szívből kívánom, hogy kárpátaljai lelkésztestvérem szolgálata kényszerű távollétünkben is erősítse mindnyájunk testvéri egybetartozását a Lélek hullámhosszán.
Ezúttal is felhívom Testvéreim figyelmét a drhegeduslorant.hu honlapra, melyet a hazankert.hu gyülekezeti honlapunkról is megnyithatnak, melynek címlapján a Filippi levél egyik Igéjéről elhangzott igehirdetés-sorozatot kiemelten ajánlom úrnapjáról úrnapjára meghallgatásra: “Örüljetek az Úrban mindenkor: ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4:4)
Áldott vasárnapot, kegyelemteljes igehallgatást kívánok Testvéreimnek!
Áldás, békesség!
Hegedűs Loránt lelkész
https://www.facebook.com/heder.janos.9/videos/2915463415142039/?d=n
.
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján: 2020. március 22.
„Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
( Lk 18,18–27)
18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
19 Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.
20 A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!”.
21 Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!
23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24 Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába!
25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet?
27 Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.
A megszokott keretek biztonságot adnak. Jézus mégis arra késztet, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. Különösen nehéz ez, amikor látszólag minden rendben van velünk. Nem lopunk, nem csalunk, nem hazudunk, hűségesek vagyunk, kerüljük a pletykálkodást, szüleinkkel jól kijövünk, szülőként gyermekeink tisztelnek, szeretnek, és persze jó reformátusok, jó keresztyének vagyunk. Jó lenne mindezt elengedni, hogy Jézus, megragadva üres kezünket bevezethessen minket Isten országába!
.
2020. március 21.
A Lónyay Gimnázium 10 éves diákjának imádsága:
Drága Istenem!
Ez az időszak nagyon nehéz, érzem, hogy kétségbe vagyok esve és anyáék nem mondják, de tudom, hogy ők is. Adj nekünk erőt ehhez az időszakhoz légy szíves és segíts nekünk megérteni, hogy ezt miért hoztad ránk! Így sokkal többet lehetek a családommal, amit köszönök neked. Nagyon kérlek, védj meg minket ettől a bajtól mindenkor. Segíts a tanároknak ezt végig csinálni, mert miattunk teszik ezt, amit nagyon köszönünk nekik. Védd meg légy szíves a kicsi unokahúgomat és a nagyszüleimet, a hiányukat nem tudnám elviselni. Azt köszönöm neked, hogy Puszedli ott van veled, így őt már nem érinti ez a dolog. Korábban fájt, hogy elment, de a segítségeddel rájöttem, hogy neki sokkal jobb veled. Néha olyan jó lenne a közeledben lenni. Látni. Szükségem van rád! Köszönöm Istenem, hogy meghallgattál.
Ámen.
.
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján 2020. március 20.
„…aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik”
( Lk 18,9–17)
9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta:
10 Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.
11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.
12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.
13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
15 Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak,
16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
17 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.
Kisgyermekként hisszük, hogy apa és anya tökéletes, mint Isten, aki a legjobb és a leghatalmasabb. Micsoda szülői felelősség ez! Micsoda isteni felhatalmazás! Micsoda kegyelem, hogy mégis azt látjuk, hogy nem vagyunk elegek önmagunkban. Nem az önteltség mámora, hanem a folyamatos hiányérzet vezérel: elég vagyok? „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (13). Jézus válasza: „…aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” (14).
.
2020. március 20.
Mindenható és Mindeneket teremtő Mennyei Édesatyánk!
Tudjuk és Valljuk a Te hatalmadat, melyet emberi ész és gondolat semmilyen téren fel nem foghat, meg nem érthet. Mi, akik a föld porából vagyunk és Te formáltál, alkottál bennünket, úgy kiáltunk Hozzád, hogy a mi fülünk belecsendül, de ha te nem hajolsz le hozzánk, kegyelmesen nem hallgatsz meg bennünket, akkor semmit sem ér a szavunk!
Úr Jézus Krisztus! Itt állunk bűnbánattal a szívünkben, hogy amikor valamit is meg tudunk tenni, akkor nagyon könnyen elfordulunk Tőled. Most, amikor bajban vagyunk, a magunk gondolatai szerint keressük a kiutat és ebben állunk meg előtted, teszünk rólad bizonyságot. Ha Te nem áldod meg a mi keresésünket, a mi munkánkat, akkor minden hiábavaló.
Kérünk, tudjunk Téged keresni, Te pedig mutass utat, hogyan tegyük meg a lépéseinket.
Taníts bennünket, hogy a bajban, betegségben, mindenkor te vagy a mi Megváltó Istenünk, a Te kegyelmedből pedig új életet kezdhetünk.
Szentlélek Úr Isten! Szívünk belső kérését is hallgasd meg, melyet úgy tárunk eléd, mint egy érthetetlen hang, de ott van a mi szívünkben, hogy minden betegségben, fájdalomban lássuk meg a mi áldott orvosunkat.
Atya Fiú Szentlélek Úr Isten! Ha a szent akaratodba pedig belefér, kérünk, hogy ezt a veszedelmes betegséget, ami a világot fenyegeti, vedd el rólunk. gyógyítsd meg a betegjeinket.
Ámen.
.
A Tízparancsolat a Bibliában
A Tízparancsolat az Ószövetségben két helyen olvasható (2Móz. 20.1-16. és 5Móz. 5.5-21.) és egyes részeire utal mind Jézus, mind Pál apostol az Újszövetségben. A Tízparancsolat Isten népe életét védi és gazdagítja évezredek óta, és az általános emberi értékek részeként azoknak is javára válik, akik nem zsidóként, vagy keresztyénként olvassák. Nekünk, Isten népe tagjainak örök érvényű parancsként szabályozza Istenhez és embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkat.
Isten ószövetségi népe az egyiptomi fogságból való szabadulás után, a vándorlás során eljutott a Sínai-hegyhez, ahol Isten kijelentette ezen igéket. Így a Tízparancsolat elválaszthatatlanul összekapcsolódik Isten szabadító tettével. Erre utal az első parancsolat elején Isten maga, aki így jelenti ki magát: „Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából” (2Móz.20.2.). Isten tehát először megajándékozza népét, és e szabadítás az alapja minden más parancsának. Ez a szabadítás annyira hangsúlyos volt, hogy amikor Mózes ötödik könyvében a Tízparancsolat megismétlésével találkozunk, ott a nyugalom napjának megtartása még ezzel az indoklással is kibővül: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, az Úr. Ezért parancsolta meg neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.” (5Móz. 5.15). Ez a kijelentés megerősíti a Tízparancsolat mindkét változatának első mondatát, így sem ez, sem a többi apró eltérés nem jelent lényegi különbséget a két fennmaradt változat között.
A Tízparancsolat egyes elemeihez hasonlót találunk másutt is Mózes öt könyvében, de ilyen láncolatban, egy nagy egységbe foglalva csak ezen a két helyen olvashatjuk. Maga a tízes szám nem itt, hanem más helyeken fordul elő, például így: „Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét.” (2Móz. 34,28; lásd még 5Móz. 4,13; 10.4). Bár a Bibliában világosan olvassuk, hogy a „tíz ige” két kőtáblára volt felírva, (2Móz. 31.18; 34,1; 5Móz.5,22), azt sehol sem részletezi a Szentírás, hogy pontosan hogyan kell számoznunk, elkülönítenünk a parancsolatokat. Jézus és Pál apostol korában élt egy zsidó tudós, Alexandriai Philon, aki görög nyelven magyarázta a Tízparancsolatot, és ő sorszámmal is ellátta őket: éppen úgy osztotta fel a Tízparancsolatot, ahogy mi, reformátusok is. A római katolikus és evangélikus egyház az első és a második parancsolatot egybevonja, és az utolsó, tízedik parancsolatot két részre osztja, így a Tízparancsolat közbülső részeinél eggyel előretolódik a számozás. Például a „Tiszteld apádat és anyádat…” kezdetű parancsolat e két testvéregyházban a negyedik parancsolat, míg nálunk, reformátusoknál, az ötödik.
A Tízparancsolatot általában úgy osztják fel, hogy az egyik táblán olvasható az Istennel való kapcsolatunkra vonatkozó első négy parancsolat, és a másik táblán látható a többi parancsolat, melyek az embertársak közötti kapcsolatokat irányítják és rendezik. E két „tábla” tartalma elválaszthatatlan egymástól: Isten iránti tiszteletünket és szeretetünket az embertársaink iránti tiszteletadással és szeretettel is meg kell mutatnunk. Jézus a szeretet kettős-egy parancsával foglalta össze Isten akaratát. (Mt. 22.34-40).
A Tízparancsolat tartalmaz rövidebb és hosszabb parancsolatokat, valamint olyan parancsolatot, ami megtilt, és olyat is, ami előír, megparancsol valamit. Isten e parancsolatok által egész életünket kezében tartja és irányítja. A Tízparancsolat nemcsak a tetteinkkel foglalkozik, hanem a nyugalom napjával és a kívánságainkkal, tehát a „belső”, lelki világunkkal is. A tiltó parancsolatok a héber szövegben és annak újszövetségi görög fordításaiban érthetők határozott, jövőre vonatkozó kijelentésnek is, például így: „nem fogsz ölni!”. Magyar nyelvükben is ismerjük az ilyen fogalmazást, ami erősebb még a felszólító módnál is. A Tízparancsolat Isten szava, az ő akarata, amellyel a bűnöktől védi, a helyes úton pedig vezeti, irányítja az életünket, ezért ő minden parancsnál is erősebb kifejezéssel megmondja nekünk, az ő népének, hogy ha őt követjük, akkor hogyan fogunk élni. Hitvallásunk ezt így foglalja össze: „lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba vannak oltva, ne teremjék a hálaadás gyümölcseit.” (HK 64). A Káté a Tízparancsolat rövid, lényegre törő parancsai lelkületének abban is megfelel, hogy az egyes tiltásoknál is mindig megfogalmazza a parancsolatnak az életet védő, pozitív szándékát. Például ezt olvassuk a Kátéban: „Mit akar Isten a hetedik parancsolatban? Azt, hogy a paráznaságot mi is szívből gyűlöljük…, és, hogy tiszta, fegyelmezett életet éljünk akár a szent házasságban, akár azon kívül.” (HK 108)
Az ószövetségi próféták is megerősítik a Tízparancsolat érvényességét világos utalásaikkal pl. Hós 4,1-3; Jer.7,8-10), és ezt teszi a Zsoltárok könyve is (Zsolt 81,10-11). Jézus több alkalommal idézett a Tízparancsolatból és magyarázatával elmélyítette tartalmát (pl. Mt. 5,21-22,27-30; 15,3-9; 19,16-21). Jakab figyelmeztet arra, hogy nem lehet válogatnunk a parancsolatok között, hanem azokat együtt kell megtartanunk (Jak.2.11). Pál apostol is idézett a Tízparancsolatból (Róm.7,7; 13,9; Ef.6,2-3), és ő így foglalta össze az egész törvényt: „A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róm.13,10)
Balla Péter
egyetemi tanár, KRE HTK
.
Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján 2020. március 19.
„…mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.”
(Lk 18,1–8)
- Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.
- Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte.
- Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!
- Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,
- mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.
- Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró!
- Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?
- Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
Isten igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Annyi mindenben küzdünk kitartóan. Helytállunk a családban, a munkahelyünkön, sokféle kihívásban, amiben változást szeretnénk. Ha fontos, képesek vagyunk órákat, napokat, heteket, hónapokat rászánni arra, ami fontos nekünk. Ilyen a tanulás, a család, a karrier vagy az elismerés. Vajon kitartóak vagyunk az imádságban is? Uram, hozzád kiáltok ma is, légy segítségül…
Ezúton tájékoztatjuk Önöket arról, hogy a tegnapi úrnapi Istentiszteletünket követően tartott presbiteri ülésünkön az az egyhangú döntés született, hogy a kormányzat által kihirdetett egészségügyi veszélyhelyzet visszavonásáig a vasárnap délelőtti Istentiszteletek nem kerülnek megtartásra. Az összes többi gyülekezeti rétegalkalom megtartása az adott kör döntésétől függ.
Honlapunkon ( www.hazankert.hu ) és e-mailen keresztül rendszeresen gondoskodunk – ezen időszakban kiemelten is – híveinknek igei üzenetek eljuttatásáról, kiemelten ajánlva a honlapunkról is elérhető szolgálatait Dr. Hegedűs Loránt püspöknek, gyülekezetünk három évtizeden át szolgáló lelkipásztorának.
“A koronavírus gyors terjedése miatt hozott kormányzati intézkedésekkel összhangban a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége a következő kéréssel fordul a gyülekezetek, lelkipásztorok és egyháztagok felé.
Kérjük, hogy további intézkedésig szüneteltessenek minden egyházi alkalmat: istentiszteletet, áhítatot, jegyesoktatást, bibliaórát, konfirmáció előkészítést, ifjúsági alkalmat, baba-mama kört, egyházi testületi üléseket (egyházmegyei tanács, közgyűlés, zsinati tanács, zsinat, presbiteri ülés), a gyülekezetekben esedékes canonica vizitációkat, presbiteri szövetségi és nőszövetségi alkalmakat, konferenciákat, továbbképzéseket, tanfolyamokat és egyéb csoportos foglalkozást, közösségi alkalmat.
Kérjük, hogy a lelkészi hivatalban telefonügyeletet tartsanak. Az egyházközségek az adminisztrációt online intézzék.
Kérjük, hogy temetésekkor csak a szűk család vegyen részt a szertartáson.
Kérjük, hogy a konferenciatelepek ne fogadjanak gyülekezeteket, vendégeket.
Kérjük a gyülekezeteket, hogy ha módjuk van rá elmélkedéseket, imádságokat osszanak meg tagjaikkal.
Felhívjuk minden egyháztagunk figyelmét, hogy a reformatus.hu honlapunkon minden reggel online áhítatot tartunk, továbbá vasárnap délelőtt online istentiszteletet közvetítünk. Kérjük, figyeljék a reformatus.hu oldalt, ahol folyamatos tájékoztatást adunk.
Kérjük a hívőket, tartsanak otthoni könyörgéseket és imádságokat. Kérjük a lelkészeket, hogy lássák el őket segítő anyagokkal.
Kérjük, hogy a közösségi médiában csak megalapozott és igazolt információkat osszanak meg egymással, a különböző fórumokon tartózkodjanak a félelemkeltéstől és felelőtlen megnyilatkozásoktól.
Kérjük gyülekezeteink fiataljait, hogy – akár a helyi önkormányzattal együttműködve, akár a gyülekezet szervezésében – segítsenek az idős gyülekezeti tagoknak a szükséges bevásárlásokban.
Kérjük a fiatal családokat, hogy nyújtsanak egymásnak segítséget gyermekeik megőrzésében.
Kérjük testvéreinket, valamennyi egészségügyi rendelkezést tartsanak be. Kérjük, hogy imádkozzanak a járvány megszűnéséért, a betegekért, egészségügyi dolgozókért, felelős döntéshozókért.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége
Budapest, 2020. március 16.”
HITTANOKTATÁS 2018/19. TANÉV
Tisztelt Szülők!Mint az ismeretes, az általános iskolai kerettanterv része – az órarendbe illesztve – a hit- és erkölcstanoktatás.Kérjük ezúton is Önöket, hogy amennyiben gyermekük az alábbi iskolák egyikébe jár és fontosnak tartják, hogy neveltetésükben megjelenjenek egyházunk tanításai, értékrendszere és életigazságai, akkor írassák be gyermekeiket református hittanra a 2018/19. évi tanévben.Hitoktatóink szeretetteljes légkörben, odaadóan végzik nevelői munkájukat az iskolákban, gyülekezetünk pedig a gyermekek számára szervezett alkalmakkal igyekszik a testvéri közösséget kialakítani hittanosainkkal és családjaikkal.
Kérem, ezen programokról a honlapunkon tájékozódjanak, de igyekszünk minden kedves Szülőt közvetlenül is elérni (e-mailben, telefonon vagy igény esetén személyesen) annak érdekében, hogy lehetőséget biztosítsunk kérdéseik, észrevételeik megismerésére, megválaszolására.
Ajánljuk figyelmükbe továbbá a hittan.info oldalt is, ahol fontos információk találhatóak a Református Egyház hittanoktatásáról.
Életükre és szeretteikre Istenünk gazdag áldását kérem.
Áldás, békesség!
Hegedűs Loránt
lelkipásztor
BUDAPEST – SZABADSÁG TÉRI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG
A HAZATÉRÉS TEMPLOMA
1054 Budapest, Szabadság tér 2.
Tel.: 31-21-871; 31-18-695; 30 71 94 701
www.hazankert.hu
III. KÜLÖNLEGES ALKALMAK
Hittanévnyitó: szeptember negyedik vasárnapján istentisztelet és szeretetvendégség
Hittanévzáró: Pünkösdhétfőn istentisztelet és szeretetvendégség
Konfirmáció: Pünkösdvasárnap istentisztelet és szeretetvendégség
VI. HITOKTATÁS, KONFIRMÁCIÓ
A Szabadság téri Református Egyházközösség iskolai hittanóráit a következő iskolákban tartja:
1. Hild József Általános Iskola
2. Szemere utcai Általános Iskola
3. Szent István Általános Iskola
4. Terézvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola
Hitoktató: Becske Katalin, Lázár Csaba Zoltán
Konfirmációs óra: csütörtök (január 4-től) 16.00 órakor
Lelkipásztor: Hegedűs Loránt (tel.: 30 719 4701)
Az adott naptári év szerinti változtatás jogát a Presbitérium fenntartja.